Úgy gondoltam ahhoz, hogy teljes képet adjak a velem történő eseményekről, azt is érdemes megosztanom, hogy hogyan jutottam el idáig, mi volt az az út, amit bejártam addig, hogy szeptember 21.-én felszálljak a repülőre. Mert kellett nem is egy dolgot csinálni! :)
Középiskolai éveimet a Karinthy Frigyes Gimnáziumban töltöttem, ahol az utolsó két évet a nemzetközi érettségi (International Baccaleureate, innentől: IB) programon töltöttem. Itt tulajdonképpen kiszakadtam a magyar oktatási rendszerből, és egy, a világ szinte minden országában elérhető, egységes tanrend alapján működő érettségire kezdtem el készülni.
Az IB-t eleinte diplomaták gyerekeinek találták ki, hogy ha utaznak a világban, ugyanazt tanulhassák, ugyanarra az érettségire készüljenek, de annyira bevált a rendszer, hogy ma a legnagyobb egyetemekre már az IB-s érettségi a legegyszerűbb beugró. Az egész program angol nyelven folyik!
Ugyanakkor, itthon ez a dolog még gyerekcipőben jár, holott a Karinthyban már 20 éve lehet ilyen érettségit tenni, és nem egy diáktársunk tanult már tovább a Yale-n, Cambridge-ben, vagy éppen az Oxfordon! A Karinthyn kívül csak méregdrága magániskolában (értsd: 10 milla / év) lehet IB-ra jelentkezni.
Magyarországon nem nagyon ismerik, olyanannyira, hogy idén nemes egyszerűséggel nem akartak minket magyar egyetemekre felvenni. Kicsit ironikus volt, amikor úgy nézett ki, hogy még egy 240 pontos költségtérítéses helyért is pitiznünk kéne, amikor a világ legnívósabb egyetemei (Cambridge, St. Andrews) már a helyeiket ajánlották meg néhány osztálytársamnak. No de erről majd később!
Az IB hat érettségi tantárgyat követel meg hat különböző tárgycsoportból (pl. nyelvek, humán tárgyak, természettudományos tárgyak, stb.), mást nem is kell tanulni: hármat emelt szinten, hárman középszinten. (A kétszintű érettségi ötlete amúgy innen származik Magyarországon). Emelt szinten nálam a törire, magyarra (az IB mindenki számára biztosítja, hogy az anyanyelve irodalmából tehessen vizsgát), és angol nyelvre, míg középszinten biológiára, matekra, és franciára esett a választás. Kiegészítő tantárgy volt a Theory of Knowledge (későbbiekben: TOK), ami tulajdonképpen filozófia, illetve mindenkinek teljesítenie kellett bizonyos számú óra önkéntességet is, és leadni egy hosszú esszét.
Az osztályzás 7-es skálán folyik. A 7-est nagyon nehéz megszerezni, töri emelten például a diákok 2%-a kapja meg ezt a jegyet. Én nem is reménykedtem, de azért challenge accepted volt! :D Az IB Diploma pontok úgy jönnek össze, hogy összeadják a hat tantárgyból elért osztályzatot, és még maximum 3 bónuszpont jár a TOK, illetve hosszú esszé eredménye alapján. Ez így összesen 45 pont. Azért ilyen nehéz 7-est elérni, hogy a legnívósabb egyetemek tényleg ki tudják válogatni azokat, akik oda is valók. A Yale-re 44 pont a beugró. A világátlag 30 pont. Nekem 36 lett. Jeee. :D Az érettségit a suliban írtuk, ahonnan aztán el kellett küldeni a dolgozatokat az IB központba, ahol leosztályozták őket.
Most néhány szóban összefoglalnám azt, hogy miben különböznek ezek a tárgyak a Magyarországon tanított rendszertől, illetve a különbségek pozitívumait, negatívumait. Értelemszerűen csak az általam tanult tárgyakat tudom összehasonlítani.
Történelem, emelt szint
Talán ez a legkeményebb tárgy. Szinte lehetetlen 7-est kapni, a tanárunk meg is mondta, hogy ő nem fog adni dolgozatra. A tudásanyag a 20. századi történelmet öleli fel. Ez jó is, meg rossz is. Nagyon sok dolog kimarad, de amit tanulunk, az nagyon részletes. Világháborúk, spanyol/kínai polgárháború, diktátorok, mint Castro, Mao, vagy Sztálin. Átfogó képet kaptunk arról, miért tart ott most a világ, ahol, mi történt az elmúlt 100 évben, stb. Nagyon érdekes volt így elmélyülni ezekben a témákban, és meg is maradt nagyon sok minden. A számonkérés: forráselemzés (paper1), és öt esszé (paper 2 and 3). Az öt esszére én csak annyit mondok: körmölj az életedért. Szűkös határidőn belül kell odarittyenteni kettő, illetve három teljesen különböző kérdésre egy érvelő esszét (pl.: Elemezze, miért győztek a nacionalisták a spanyol polgárháborúban). Látszólag egyszerű kérdésekre kell logikusan felépített, ellenérvékkel, saját magadat legyőző esszével válaszolni. Minden egyes szavadat alá kell támasztani tényekkel, illetve kortárs történészektől származó idézetekkel. Ha ezt maradéktalanul megtetted mint az öt esszénél, akkor esetleg 7-est kapsz. Persze mindig van egy jolly-joker kérdés, amin bukik az egész. (pl.: hasonlítsa össze a légi-illetve tengeri csaták jelentőségét az első és második világháborúk kontextusában). A világ 2%ának 7-ese pedig megy ahhoz a pár leendő töriszakos emberkének, akiknek az a kedvenc időtöltésük, hogy kortárs történészeket olvasnak az első világháború légi eseményeiről. Amúgy imádtam a törit, csak kicsit sok volt! :) Castro volt a legérdekesebb! Kiugróan kellemes téma volt a végső jegy 20%-át kitevő kutatómunka, ami egy kb. 10 oldalas esszé szabadon választott témában. (nekem a költők, és írók részvétele az 1848-as, és 1956-os forradalmakban volt a témám). Ezért egy hatalmas plusz pont az IB-nak!
Magyar, emelt szint
Voltak benne nagyon jó, és nagyon rossz dolgok. A nagyon rossz az az volt, hogy kb semmit nem olvastunk, amit pedig igen, azt olyan részletesen, hogy a végére a könyökünkön jött ki. Nem kaptunk átfogó képet az irodalomról, inkább 1-1 regényt, drámát, vagy verset veséztünk ki a végletekig. Ez volt a számonkérés is: egy verselemzés szóban, írásban, majd összehasonlító elemzés az olvasott regényekről. 2 évig csak elemeztünk, összehasonlítottunk, a végére pedig majdnem megutáltam az irodalmat, mert szerintem nem erről szól. Azt viszont szerettem, hogy mondhattunk bármit. Az érettségi verselemzésem elég kritikus lett (posztmodern verseket adnak mindig), és hát elcsattant egy-két mondat (a kritika persze alá volt támasztva), de meglepetésemre a végén 7-est kaptam. Ez lett az egyetlen 7-esem. :D Volt viszont egy szenzációs számonkérés. A töri kutatómunkához hasonlóan, egy kreatív értelmezést kellett bemutatni. Én megzenésítettem a Woyzeck című dráma verseit, és előadtam gitárral énekelve. Ezt is imádtam csinálni, és máig nem hiszem el, hogy ilyen kreatív megmozdulás beleszámított a végső jegybe. Pedig igen!
Angol, emelt szint
Egy rossz szavam sincs. Minden, amit nem szerettem a magyar rendszerű angol oktatásban, az IB-n nem volt. A vizsgán hosszabb szövegek tartalmára kérdeztek rá. Végre egy feladatsor, ami arra ment rá, hogy az ember mennyire ért egy szöveget, és nem arra, hogy van-e logikája kikövetkeztetni, hogy egy darabjaira szedett írás milyen sorrendben jön, vagy akármi. Ott volt egy szöveg, majd kérdések vele kapcsolatban. Szerintem ez méri le a nyelvtudásod. Ha kimész külföldre, nem egy széttépett újságcikket kell összeragasztanod, hanem kérdeznek tőled, aztán érted, vagy nem. Ennyi. Voltak trükkös kérdések, nehezebb feladatok, de pont elég kihívás volt. Itt is volt kedvenc számonkérési részem, ami 25%ban számított bele a végső jegybe. El kellett olvasni egy könyvet, és kreatív módon reagálni rá. Én elolvastam J.D. Salinger - Franny and Zooey című regényét, és kreatívan írtam egy alternatív befejezést! :D Ezt is imádtam. A francia középszintről nem írok külön, mert ott ugyanez volt, csak kicsit egyszerűbb szövegekkel.
Biológia, középszint
No, eddig már kiderülhetett, hogy elég humán beállítottságú vagyok. :D A biosz közép volt a menekülttábor. Egy ttk-s tárgy kötelező volt, és mivel a fizika meg a kémia elől minden humános menekült, a biosz közép összegyűjtött minket! :D Amennyire nem szerettem az első egy évben, az érettségire készülve összeállt a fejemben egy alaptudás, amit nagyon hasznosnak tartok. Tulajdonképpen érdekes dolgokat tanultunk, amiket hétköznap is lehet hasznosítani, arról nem is beszélve, hogy megértettük egy picit, hogyan működik a világ, a szervezetünk, stb. A legjobb rész mégis az IB által előírt kötelező labor volt, ahol boncoltunk (kalmárt), fotoszintézist teszteltünk, meg minden egyéb jót. Ezek nagyon érdekesek voltak.
Matek, középszint
Az IB-n nem úgy működik a középszint, mint Magyarországon, ami a mateknál látszódik a legjobban. Míg itthon tulajdonképpen az átmegy, aki meg tud oldani egy másodfokú egyenletet, addig itt rendesen megszívatnak! :D Közép matekon deriválunk, integrálunk, mátrixokat számolunk, és ez még csak néhány finomság. Összetett feladatokat kell megoldani, például kiszámolni területet, vagy űrtartalmat integrál segítségével, illetve határértéket számolni deriváltakkal. Ezek után bele se merek gondolni, hogy emelt szinten miképp dőlt meg a tér-idő quantinuum. Nekem ennyi épp elég volt! :D
TOK
A mumustárgy. Legenda övezi. "TOK-túlélő" vagyok, mondják a végzett IB-sok. A tanárok azt mondják, most még nem látjuk az értelmét, de majd később, megértjük, hogy hasznos volt. Ez viszont nem így van, a tárgy túl van értékelve, és szerintem alapvető problémák vannak vele. A TOK tulajdonképpen filozófia egy kicsit gyakorlatiasítva, ahol kiragadnak 1-2 filozófust (pl. Kant), akivel aztán foglalkozunk. A probléma onnan jön, hogy kb semmi bevezetés nincs, hogy ez mi lenne, mi a cél vele. Elvileg a tudással foglalkozik, a gondolkodással, de hogy akarják ezt felépíteni, ha kimaradnak az alapvető gondolkodók? Szókratész, Platón, Arisztotelész sehol, csak egy megadott képlet, ami alapján kérdéseket kell megválaszolni. Én nagyon vártam ezt a tárgyat, de hamar kiábrándultam belőle. A legtöbben az első pillanattól kezdve gyűlölték, de így igazuk is van. Ez nem filozófia, nem gondolkodás, hanem egy mechanizmus, amit be kell tanulnod, hogy jó jegyet kapj. Én úgy voltam vele, hogy inkább maradok a jól bevált eddigi filozófiatörténeti, illetve gyakorlati ismereteimnél, gondolataimnál, és nem fogom azt lebutítani, hogy egy ilyen skatulyába beleférjek.
Hosszú esszé
Mindenkinek kell írni egy hosszú esszét egy szabadon választott tárgyból. Nekem ez a magyarra esett, és körülbelül 20 A4es oldal lett a vége. Egy újfajta Petőfi képet jártam körül, Margócsy István irodalomtörténész alapján, aki megkritizálja a színtiszta hőst az általa is egyik legnagyobb magyar költőnek tartott személyben, és azt az elméletet fejti ki, hogy tulajdonképpen szerepeket játszott, és így próbálta "eladni" magát. Nagyon érdekes kérdés, és sokat lehetett foglalkozni vele. Erre végül nagyon jó pontszámot kaptam, és a lehúzott TOK-kal együtt is kaptam 2 plusz pontot a legvégére. (a 3ból)
Összességében, nem bántam meg, hogy ide jöttem. Megtanultam esszét írni, megtanultam angolul egész jól, és magamra szedtem egy olyan látásmódot, amit csak az IB-nak köszönhetek. Igaz, ez kicsit indirekt volt. A TOK megtanított, hogyan nem akarom látni világot! :D
A 36 pontommal felvettek Aberdeenbe, amely Skócia egyik feltörekvő egyeteme, és idén már a világ 100 legjobb felsőoktatási intézményébe sorolták. Volt életem az IB mellett, sőt, eddigi legfontosabb magánéleti események ez alatt a két év alatt történtek barátság, illetve szerelem terén is!
A következő posztban az Egyesült Királyság-beli felvételi procedúráról fogok írni! :)
