Skócia - Álom és valóság

Milyen is valójában itt lenni? Amikor jelentkeztem Skóciába, illetve izgatottan vártam az indulás napját, már egy kész kép volt a fejemben. Egy magasztos fellegvár, egy kicsit varázslatos, de semmiképp sem földi képzelet. Igazából nem is tudom mit vártam, illetve miért mesésítettem ennyire el az egészet. Hisz itt is csak emberek élnek, pont úgy mint otthon. Két valóság van mindig, amit elképzel az ember, és ami valójában van. Az igazság az, hogy semmi varázsatos, természetfeletti dolog nincs Aberdeenben: egy szép kisváros egy egyetemmel, tele sok lelkes fiatallal, akik próbálnak beilleszkedni, és elkezdeni az életüket. Itt is fel kell kelni reggel fogat mosni, megfürödni, reggelit csinálni, megszagolni a tejet, hogy romlott-e, kivinni a szemetet. Itt is hangosak a lakótársak, itt is vannak egyaránt bunkó és kedves emberek, jó és rossz tanárok. Vannak vizsgák, nehezebb napok. Pont úgy zajlik itt az élet, mint mondjuk az Debrecenben, vagy Pécsett folyhat egy kollegista számára. Mindössze annyi, hogy fonttal fizetünk és angolul beszélünk. De jól érzem magam. Nagyon jól érzem magam, és örülök, hogy ide jöttem, még mindig jó döntésnek tartom. Egyszerűen annyi az egész, hogy nincs itt semmi csoda, csak elnagyoljuk, és ez megtéveszthet, engem megtévesztett, amikor idejöttem. Az élet, az élet maga a csoda.

Amit a britek rosszul csinálnak

Szerintem már mindenki hallott épp elég jót a skóciai életemről, illetve másoktól is arról, hogy milyen ragyogó a külföldi élet. A szkeptikusabbak mondják, hogy lehet hogy az életkörülmények jobbak, de igazán jól mégis csak otthon érzi magát az ember. Ki ki melyik csoporthoz tartozik, a rózsaszín leplet most kicsit lerántanám az itt élő emberekről, és, hangsúlyozván megint, általánosítva, de nagy valószínűséggel reálisan írok pár bekezdést a britekről.

Az alapvető probléma szerintem a több generációs jólét, itt már a nagyszülők többsége is háborútól mentesen, egy viszonylag békés környezetbe született, itt nem söpört végig sem a nácizmus, sem a kommunizmus, s azoknak, például Magyarországon máig érezhető hatásai.

Ételkidobás
Szembetűnő, azonnal sokkoló kép, hogy itt mennyi étel végzi a kukában az ebéd végén. Míg az emberek többsége Magyarországon takarékosan főz, vagy elrakja vacsorára/másnapra a maradékot, de legalább a kutyának kiszórja, addig itt egyenesen, rögtön az ebéd után a kukában landol egy fél tál gondosan elkészített ebéd. Nem nehéz elképzelni a családanyát, amint kotorja a kukába a tepsiben maradt ételt, vagy a koleszos kis John-t, aki egy kanállal szép nyugodtan lapátolja a szemetesbe a maradékot - elég általános kép. Tegnap láttam egy plakátot, ami a pazarlás ellen szólít fel, és az írta, az étel harmada a kukába kerül a briteknél. Ez elég sokkoló volt, otthon is látni hasonló plakátokat, de szerintem maximum az ennivaló negyedével ha kampányolnak.

Pénzpocsékolás
Hasonló eset a pénz teljesen szabad kezelése, mivel minimálbérből is rózsásan meg lehet élni, nem hogy teljes állásból, vagy diplomás munkával. Itt nem az a spórolás, hogy pénzt gyűjtünk, hanem hogy kevesebbet dobunk ki. :P Pénztárosként bőven tanulmányozhatom az emberek szokásait, és bizony, minden reggel az én méregdrága boltomban kávézik, ebédel, illetve uzsonnázik az összes takarítónő, illetve az új épületen dolgozó munkás - megtehetik. Mind brit. UK-n kívüli nem sok jár a boltba, a többség elmegy a Lidl-ig (én is), ahol ugyanazt meg lehet kapni majdnem fele áron. Gyakori kép, amint hozzádvágnak egy 5 fontost, majd mire felnézel és adnál vissza, már a boltban sincs az illető. Egyszer volt egyet fizet kettőt kap akció, szóvá tettem a fizető lánynak, hogy nyugodtan vegyen el még egyet, ingyen van, de kvázi sértésnek fogta fel, hogy én őt csórónak nézem, és a fejét rázva gúnyos mosollyal elment.

Ignorancia
Az Egyesült Királyság elég nagy ahhoz, hogy minden legyen benne. Elég nagy sztárok, elég jó filmek ahhoz, hogy ne szükségük arra, hogy az országon kívül nézzenek. Ezzel nem lenne probléma, de ez az emberek nagy részénél odáig fajul ez a dolog, hogy a térkép az északi tengernél és Franciaországnál megszűnik létezni, a közép-európai ember pedig földönkívülinek számít. Nyílván nem várhatom el, hogy mindent tudjanak például Magyarországról, de amikor azonosítanak a bolgárokkal, észtország mellé raknak, vagy megkérdezik, az Európa?, akkor kicsit fogom a fejem. Általában mindenki tudja, hogy Budapest az Buda + Pest egy folyóval közötte (nem tudom ebben mi olyan lenyűgöző), de ezt olyan beleéléssel adja elő mindenki a levegőbe rajzolva. Lehet hogy ezt az iskolában tanítják? :D Volt hogy találkoztam számomra elég sértő, illetve lenéző emberkével, aki kijelentette, hogy na most akkor együtt megkeressük azt a várost, amelyik a legközelebb esik Budapesthez, és van BL vagy EL csapata fociban. Hogy mi értelme volt, a mai napig nem látom, de amikor a srác még Németországot sem tudta hova tenni, akkor megszakítottam intellektuális beszélgetésünket.

Evés/ivás
Lehet hogy megy a kaja a kukába, de az elfogyasztott mennyiség is magáért beszél, azt nem is említve, hogy állandó a nassolás, a boltom kvázi abból él, hogy több tucat doboznyi csokit, illetve chipset ad el naponta. Van aki napi 7-8 alkalommal is betér egy apró kis vásárlásra. A cukros üdítő (skót nemzeti ital - IrnBru) alap, ami olyan édes, hogy még rajtam is kifogott, pedig azt hittem mindent kibírok. Csak akkor tűnik fel, milyen gyorsan fogynak, amikor két nap után kiürül a raktár beszállítás után, amikor pedig azt hittem, ez két hétig is elég lesz, mert mozdulni is alig tudtunk.

Képmutatás
Úgy vettem észre, van egy bizonyos 'hivatalos képmutatás', vagy egyszerűen álszentség. Minden boltban hatalmas táblán jelezve, hogy mennyit gyűjtöttek jótékony célra, minél feltűnőbb helyen, minél nagyobb betűvel. Ha ennyire jó a szándék, ne mutogassák. Amúgy a jótékony pénzek nagy része a kasszák melletti perselyekből jön össze, ahova az emberek többsége bedobja a visszajáró aprót, ha egyáltalán megvárja míg végez a pénztáros, vagy nem mondja neki lófuttában, hogy az aprót a perselybe. De legalább valami értelme van ennek a pazarlásnak. Hasonló álszent dolog szerintem, hogy a szabályok nagyon elmentek a képtelen irányba, mindenért lehet reklamálni, mindenre van törvény. Egyszer egy vevő reklamált valami gyenge indokkal, vissza kellett venni a terméket, mondtam a kollégámnak hogy hát ez határeset volt - azt válaszolta, örüljünk, hogy nem jelentette fel a boltot hátrányos megkülönböztetésért. Hát jó. A dolgozókra is van kismillió törvény, például, elvileg minden kérésnek nemtelennek kell lennie, nem kérhetnek meg bármire, azért, mert én vagyok a fiú. Tehát elvileg balhézhatnék amiatt ha pakolnom kell, mert értelemszerűen nekem adták a 8x2l-es üdítők pakolását, és nem egy 155 centis lánynak, aki a kasszát is alig éri fel.

Lustaság
A nagy jólétben az emberek bizony ellustultak, nagyon sokan alacsonyra rakták a mércét, és hát nem teuton lovagok vagy fitnesskirálynők sétálgatnak az utcán. Teljesen más a ruhák szabása, alig lehet magunkra valót találni. Az emberek lusták elmenni a messzebbi boltba, ezért inkább kétszer annyit fizetnek az enyémben, ami itt van 2 percre a diákvárostól. A munkamorál sem túl magas, nem folyik feszített tempóban itt semmi, ha egy kicsit több a munka, néhány kollégám kész egyenesen meghalni. Külön öröm hallgatni néhány lakótársam időbeosztási és fáradtság problémáit, akik se nem dolgozak heti 30 órában, se nem tanulnak rendszeresen. Hab a tortán egy új felmérés, amely kimutatta, hogy tavaly a bevándorló munkások és szakemberek többet tettek az Egyesült Királyságért, mint a hazaiak.

Most így ennyi. Amúgy nagyon szeretem mind a skótokat, mind az angolokat, de néha ezekkel a dolgokkal nagyon fel tudnak idegesíteni.

Buliszerviz - avagy alternatívák a szórakozásra a diszkótól a kultúráig

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben megpróbálok röviden összeszedni minden lehetőséget, amit egy egyetemista itt a szabadidejében csinálhat, és a pénzösszeget is, amit felemészt. Aberdeen egy multikulturális, relatíve kis város, ami hatalmas közösségi életet tesz lehetővé, emellett nagyon biztonságos, így nem kell félni az éjszakában sem senkinek. Sokféle ember jár ide, épp ezért mindenki megtalálja a maga kis világát, amiben jól érzi magát. Kíváncsiságból végigpróbáltam mindent, még azt is, amit magamról korábban sosem tudtam volna elképzelni.

Clubbing
Akkor essünk túl azon, amit sosem tudtam volna magamról elképzelni, és rockerként meg művészlélekként is legszívesebben letagadnék, de hát megtörtént. :D Nekem nagy szívfájdalmam volt az első héten, hogy ránézésre az emberek nagy része csak a klubokra tekintett az egyes és egyetlen szórakozási lehetőségként, és ami már közel kardomba dőlés volt, hogy egy, az egyetem által promótált eseménysorozaton a hét minden napjára egy másik diszkóba volt hivatalos buli szervezve. Én egyikre se mentem el, mivel nem volt túl sok kedvem és pénzem sem. Aztán amikor később már rendszeres munkám és fizetésem volt, néhányszor beadtam a derekam, és annyira nem is rossz móka. :P Általában a kollégium egyik konyhájában összeverődik egy 15-20 ember beszélgetni, kártyázni, zenélni, iszogatni, és éjfél/ hajnali 1 körül elindulnak a városba. No én általában odaáig voltam jelen, és jó szórakozást kívántam mindnekinek. :D Az általános út buszal a belváros (2 font 50 cent), aztán a 4 nagy diszkó (Garage, Underground, Tiger tiger, Exodus - beugró 5 font körül + ruhatár) valamelyike, ahol aztán csillagászati áron lehet vásárolni piát. Amikor ennek vége, akkor hajnali 4 körül egy kis mekizés (2-10 font), majd taxival haza (2 font fejenként). Egyéntől függ az elköltött összeg mennyisége, én kijövök max 10 fontból, mivel a buszon, a belépőn és taxin kívül másra nem nagyon költök, de gyakran előfordul, hogy valaki 50 fontot, vagyis közel 20 000 forintot elszór egy éjszaka, és ugye néhányan ezt heti 4-5 alkalommal csinálják. Összességében, a clubbing a legelterjedtebb (vagy a leghangosabb és promótált) szórakozási forma, ami néha jól esik, de hosszú távon, kedves lakótársaimra ránézre fárasztóbb és jóval költségesebb, mint az általam kivitelezett tanulás, illetve heti 25 óra munka.

Házibuli
Az első számú alternatíva a diszkóra. Ami engem illet, fogalmam sincs miért éri meg vagyonokat fizetni azért hogy bemenjen valaki a városba, ha a kollégium közösségi termeiben, illetve komplett lakásokban bulikat szerveznek az emberek zenével, és csendesebb szobákkal is, ahol lehet beszélgetni. Bárhol legyen a buli, közel van (egy 4000 fős, 10 épületből álló elkülönített diákvárosban lakunk), idegenek és idegesítő részegek nélkül, nincs belépő, van ital és kaja, éstöbbi. 5 perc alatt lehet egy bulit találni tele ismerősökkel. Amikor az első héten egy hatalmas csapat elment a diszkókba, akkor a mi kis diákvárosunkban is elindult az élet, és hatalmas bulikat csaptunk, ahol egy csomó embert megismertem, és így 3 hónap távlatából látom, hogy sokkal több, és értékesebb barátságot kötöttem, mint pl. az a néhány lány, akik egyre rosszabbul néznek ki, de töretlenül mennek naponta kiöltözve a klubokba. Kíváncsi vagyok mikor beszélgettek utoljára egy jót. Összefoglalva, a házibulik sokkal olcsóbbak, mivel kapásból ugrik a busz, taxi, beugró, és a fogyasztás is bolti áron folyik, ki mit hoz alapon. Több ember van, akit ismersz, és ha kifáradtál, csak felmész a szobádba aludni, és nem fagysz meg a főúton taxira várva. :D

Közösségek:

A dajdajozáson kívül van még egy, a diákszövetség által alapított közösségrendszer, aminek a lényege, hogy az egyetem diákjai összegyűlnek különböző érdeklődés alapján. Az első héten voltam a francia kultúra közösség eseményén, ami 'Cheese and Wine'-ra volt keresztelve, s a címből sejthetően, Franciaországból importált sajtot, illetve bort lehetett kóstolni, közben elcsevegve francia, francia szakos, vagy egyszerűen csak érdeklődő diákokkal. Több hasonló eseményt kipróbáltam, de végül a Creative Writing Society-ben ragadtam meg, ahol minden csütörtökön egy kávézóban felolvassuk egymásnak a műveinket, körülbelül 20 másik diákkal. Ez nagyon jó kis közeg, főleg a nyelvgyakorlás miatt, mert talán én vagyok az egyetlen nem angol anyanyelvű a társaságban, és hát kapok bőven nyelvleckét. :D Amúgy nagyon pozitívan fogadják az írásaim, egyszer azt is mondták, hogy nem tudnák megmondani róluk, hogy nem anyanyelvi írta. Ennek nagyon örültem. :D A gyűléseken túl még vannak úgynevezett 'social'-ok, amikor a közösség elmegy kirándulni, jótékonykodni (én a filozófia közösséggel voltam karácsonyi dalokat énekelni, 50 fontot gyűjtöttünk össze vakvezető kutyáknak), vagy egyszerűen csak beszélgetni témafüggetlenül. Novemberben voltam a halloweeni buliján a Creative Writing Society-nek.

Az összes költség, ami a közösségekkel jár, az az éves tagdíj, ami 2 és 10 font között mozog. Ez nem sok azt figyelembe véve, hogy a csoport ebből tartja fenn magát, és előnyökkel jár, pl. publikálási lehetőség a minden év végén megjelenő válogatáskönyvben, ami az írói kört illeti. Emiatt nagyon izgatott vagyok. :) Egyébként rengeteg közösség van, a szolíd francia és írói kör mellett lehet ejtőernyőzni, vadászni, de még búvárkodni is, igaz itt elég magas az önköltség.

Interkulturális vacsorák:
Akkor ugorjunk a vacsorákhoz, amit talán az itteni legjobbi barátommal, Lorenzoval (akit egyébként az írói körben ismertem meg) kezdtünk el, és egy sikeres 'vállalkozás' lett decemberre. Az eredti ötlet annyi volt, hogy én főzök neki magyar kaját, ő pedig nekem olaszt, ami egy nagyon hangulatos vacsorában testesült meg két olasz lánnyal kiegészülve. Az első hét az ő soruk volt, aztán én csináltam nekik rakott krumplit, meg paprikás krumplit. Imádták, bár azt mondták életükben nem ettek még ennyi krumplit. :D Az ötlet továbbfejlődött, meghívtunk újabb embereket, volt indiai napunk, olasz-magyar sütinapunk, és valahol itt tartunk jelenleg. :) Időközben felfedeztünk, hogy ugyanazt a zenét szeretjük, úgyhogy a vacsorák alatt AC/DC, Led Zeppelin, illetve Deep Purple dübörög, vagy éppen gitározunk és énekelünk, mert Lorenzo bluesénekes, Nidhin, az indai srác tenor egy kórusban, a lányok pedig egyszerűen tudnak énekelni. :D

Koncertek:
Természetesen nem adtam fel a koncertek látogatását sem. Aberdeenben fantasztikus a zenei élet. Igaz, többnyire amatőr bandák vannak, de megszégyenítően jól zenélnek, többször el is ment a kedvem a gitározástól meg az énekéstől, miután láttam hogy ilyen profi zenészeknek is csak egy kis klub jut tíz év után. Két kedvenc helyem van, a Moorings Bar, ami egy eszméletlen hely. A bár egy kalózhajó formáját veszi fel, a színpad egy nyitható kabinba van beépítve, és a dekoráció is illeszkedik ebbe a képbe. Itt állandóan vannak koncertet, láttam már rock, stoner, meg jazzbandát is fellépni, de amit nagyon jellemző Skóciában, az a progresszív metál. Annyi, és olyan minőségű prog bandák vannak itt, hogy csak tátott szájjal tudom bámulni őket, amikor éppen nem lökdös a pogómániás koncertcimborám, Stuart. :D

A Moorings igaz nagyon dizájnos hely, de nem az a húdetiszta, úgyhogy a mosdóba, illetve az asztalok közelében nem nagyon merészkedek. :D Ezzel ellenben van egy Café Drummonds nevű hely, ami egyszerűen lenyűgözött. Nagyon tiszta, szép, igényes, tele élőzenével, de funkciónál kávézóként, és étteremként is. A hangosítás kifogástalan, mindkét helyen, még a legkisebb együttes koncertjének is megadják a módját. Van mit tanulni, kedves magyar bárok!

Lelkizés:

Egy dolog, amit nagyon hiányolok odakinn, az a közeli emberi kapcsolat. Minden rohan, bulizik, ezt csinál, azt csinál, legyünk minél többen, és nagyon ritka az, hogy két ember két ember maradjon. Ezt megértem, sőt, én is szeretek nagyobb társaságban lenni, de néha jólesik leülni a földre a folyosón, és csak dumálni, kicsit személyesebben. Szerencsére találtam erre kapható embereket is, igaz az idősebb korosztályból. Van egy indiai pHd-t végző lány, akivel néha hajnalig szoktunk beszélgetni, amikor éppen mindketten kivagyunk. Amikor hazajövök este 10-kor munkából pénteken hulla fáradtan és mindenki megy bulizni ide-oda, akkor csak találkozunk, főzünk egy teát, sütünk valamit, és hajnalig beszélgetünk. Ugyanez a helyzet az én kedvenc francia cimborámmal, Thomassal, akivel néha összeakadok hajnali 2-3 körül, és akkor beszélgetünk, gitározunk. S nekem néha pont erre van szükségem, egy kis nyugira. Míg mindenki üvöltözik, addig én megbeszélem az élet dolgait, vagy Slipknotot játszok akusztikus gitáron. :D

Kocsmák:
No és persze ott vannak a kocsmák. Nem nagyon járok, járunk, inkább az idősebb és tehetősebb, vagy nemtörődöm kategória törzshelye a kocsma, mivel az italárak az egekben vannak. Egy korsó sör simán belekerülhet 5-6 fontba, a rövidekről és koktélokról nem is beszélve. Nagyon jól néznek ki, van egy tradicionális kocsmakép is:

Minden kocskma így néz ki, fekete épület, arany betűvel a név. Ez a Bobbin, ami a legközelebb van az egyetemhez, néhányszor megfordultam, de nem nagyon vettem semmit. :D Amúgy a tapasztaltabbak azt mondják, nagyon jó helyek vannak a városban, van egy Európa kocsma is, ahol minden ország sörét lehet kapni csapolva. 10-11 fontért...

Körülbelül ennyi. :) Lehet még nagy sétákat tenni a városban, vagy a tengerparton, gyönyörű a hely. Szép parkok, nagy fák, kicsit szürke kőépületek, de amúgy nagyon menő.

Álmok útvesztőjén

Miért csinálom? Meddig bírom? Mit is akarok tulajdonképpen? Jó lenne tudni. Most mindössze csak annyit tudok, hogy valami visz előre. Nem tudom, merre tartok, nem is biztos, hogy egy konkrét cél felé visz az utam. Nem, egyszerűen csak haladok, és egyszer, az egyik állomáson majd megragadok. Sok az útvesztő, és a csalogány. Nem kellett volna tovább mennem, vissza kéne lépnem? Igen, lehet, hogy az utam visszafelé vezet. De a visszafelé is egy másik út, ugyanaz a világ egy teljesen más szemszögből. Nem véletlen mondják, hogy a vándor útra kell csodát keresni a világban, és amikor hazajön, megtalálja. Igen, ezt a csodát megleltem. De ki tudja, még merre megyek tovább. A hibákból tanulok, és bármikor visszafordulhatok, mindeközben pedig megismerem önmagam. Egész jó játék, csak néha fáj. Fel kell kelni reggel, pofonvágni magad, és véghezvinni a céljaid. Gyakran monoton, fárasztó, és nehéz, sőt, többnyire monoton, fárasztó, és nehéz. De tettél valamit. A fáradtság már nem lusta, hanem dolgos. S valami gyönyörködtet, maga az Élet. A napfelkeltét nézve... annyira gyönyörű az élet, hogy a fájdalomtól néha könnybe lábad.

"But I'm only human
And I bleed when I fall down
I'm only human
And I crush and I break down"

http://www.youtube.com/watch?v=r5yaoMjaAmE