Menny és pokol között

Vicces, hogy mennyire igaz, hogy egyszer lenn, egyszer fenn. Két olyan ellentétes napom volt, hogy az csak na. Az egyik nagyon jó, a másik nagyon rossz. Illetve csak egy ideig. :) Követtem Barney bácsi tanácsát, és awesome lett a nap, amikor már feladni készültem. Miközben mesélem a két napot, tartunk egy rövid campustúrát is! :)

Csütörtök volt az eddigi legjobb napom, minden passzolt. Reggel találkoztam a lengyel lánnyal, akivel nagyon jóban voltam első este, de azóta nem láttam. :D A kolitól indultunk, és egy új úton, a Seaton Parkon keresztül mentünk el a campusig, ez elvileg rövidebb, de hazafelé nem tanácsos, csak oda.:D  Az üdvözlőszöveg azért necces:

A parkban nincsenek lámpák, hogy senki ne menjen oda este... Reggel meg nappal semmi para nincs, de éjszaka elvileg veszélyes. Azt mondták a helyiek, hogy egy dolog veszélyes erre felé, az pedig egy park éjszaka, amúgy semmi nincs itt. És tényleg, se hajléktalant, se koldust nem lát az ember. Lehet hogy mind a parkban vannak? :D Amúgy egy lány, aki arra járt éjszaka azt mondta, hogy a filozófiai kar kartonpapírból várat épített, majd megmászták! :D

A park amúgy gyönyörű...

A fű pedig itt tényleg zöldebb.. és ezt úgy kell elképzelni, hogy az egész városban, kivétel nélkül mindenhol így néz ki a pázsit:

Na szóval, a lengyel lány, Marcelina is tanul franciát, úgyhogy együtt mentünk a felmérőtesztet megírni. Ez után döntik majd el, hogy kezdők vagyunk-e vagy haladók, de legalább még 1 hét, úgyhogy a francia tanítás csak október 7.-én kezdődik. Sálálá. De komolyan elgondolkodtam, hogy valaha fogunk-e tanulni, és nem csak átvernek-e itt minket. :D

A teszt után volt egy "lecture", ami az előadás megfelelője. 200 embert beküldtek egy nagy előadóba, ahol elmondták mit kell elolvasni, mit fogunk tanulni. Nagyon tetszett, amit hallottam, főleg a "francia kultúra és irodalom" nevű tárgy, ahol majd olvasunk, filmeket nézünk, stb... Az előadás amúgy ebben az épületben volt:

Itt már tényleg úgy voltam az egésszel, hogy azon se lepődök meg, ha Piton professzor jön be órát tartani.

Az előadás amúgy baromi jó volt. Jófej, kedves emberekkel ismerkedtem meg ismét, akiket valószínűleg újra fogok látni végre, mert a francia szak legalább összeköt minket. :D

Ezután elmentem az egyetem könyvesboltjába körülnézni, és végül megvettem a könyvet, amit francián fogunk majd olvasni. Egy "La Place" nevű kisregény, 4 fontba került, túléltem. A könyvet a polcról leemelve összefutottam 2 lánnyal, akik szintúgy franciára járnak. S itt... megvolt eddigi legjobb skóciai beszélgetésem. :D Vannak emberek, mindenkinek egyedi, akikkel jobban kijön, jobban tud beszélgetni, míg másokkal ha akarja se megy. Na ezzel a két aberdeeni lánnyal nem tudom miért, de vagy egy órát dumáltam a boltban megállás nélkül, végig nevettünk, baromi jófejek voltak. :) Rögtön megtaláltuk a közös hangnemet.

Viszont sietnem kellett haza, mert mentem a francia közösség találkozójára. A közösségekről dióhéjban annyit, hogy bárki csatlakozhat hozzájuk, vagy alapíthat egyet, érdeklődési körnek megfelelően. Minden van a Whiskey Society-től kezdve az ejtőernyőzésig. Ők szervezik a programok nagy részét. No és én a francia közösség "sajt és bor" évnyitójára mentem el, ahol degeszre ettem magamat mindenféle finom és undorító sajttal, illetve rendesen kóstolgattam a francia bort is.

Végig skótokkal beszélgettem, és meg kell mondjam, egyre jobban értem őket, már majdnem mindenkit. Mondjuk lehet a bor is segített. Itt állandóan azt mondják a helyiek, hogy "the more you drink, the more Scottish you get" (minél többet iszol, annál skótabbul beszélsz).

Az este viszont még nem ért véget. A koli mindig zsong. :D Van egy hatalmas közösségi szoba, ahol általában nagyon sokan vannak, beszélgetnek, söröznek este 8tól hajnalig. Nagyon nagy itt az élet. Na én is lecipeltem a kis sörösüvegem, és beszélgetni kezdtem azzal a két emberrel, aki ott volt ilyen korán, este 9kor. :P Itt megkaptam eddigi legnagyobb bókom itt, mivel azt hitték skót vagyok, pedig már vagy 10 perce dumáltunk. Remélem tényleg, hogy nem csak a bor tette. :D

Az emberek elkezdtek csordogálni, az este pedig elindult. Korábban is írtam már, hogy milyen nyitott mindenki. Senki nem kerül kirekesztésre. Akivel még nem találkoztál rögtön odajön, bemutatkozik, váltotok pár szót. Dumálunk kisebb, nagyobb csoportokban. Egyszerűen élvezzük a tömérdek sokféle embert, aki errefelé jön. Az este csúcspontja az volt, amikor öt franciával összefutottam. :D Hajnali kettőkör úgy tornáztattuk a már alapból fáradt és nem teljesen józan agyunkat, hogy én franciául beszéltem nekik, ők meg nekem angolul vissza. Nagyon nehéz, próbáljátok ki. :D

Ez után tértem nyugovóra hajnali 3-kor, teljesen boldogan, nem is sejtve, hogy a másnap közel sem lesz ilyen jó. :P

Korán kellett kelnem, mivel angol irodalomból van egy hasonló bemutatkozó óra. Ugyanabba az épületbe kellett mennem, mint előző nap a francián, csak most egy kisebb terembe. Várunk, várunk, a tanár pedig nem jött el. Nem tudtuk mi van, végül 1 óra után hazamentünk, teljesen tanácstalanul, órarend pedig még sehol, tanítás pedig hétfőn kezdődik, amire meg már el kell olvasni egy könyvet.

Doyle egyik Sherlock Holmes történetét kell elolvasunk, az A Study in Scarletet. Elmentem a könyvtárba, hogy kivegyem, de nem tudtam bemenni, mert azt mondták, rossz a diákigazolványom. (chipkártyaként is működik). El kellett rohannom egy másik épületbe újat csináltatni. Szerencsére ez nem tartott sokáig, 2 perc alatt nyomtattak újat. Nagyon sok a probléma, sokszor béna a szervezés, de legalább gyorsan megoldják. 

Szóval visszamentem a könyvtárba, ahova megint nem tudtak beengedni, mert túl friss volt a kártya... :D Úgyhogy valami meghackelt a portás, és végül csak bejutottam. A könyv persze nem volt meg nekik. 1 millió könyv, 8 emelet, csak az nem, ami nekem kell. Futás a könyvesboltba, 10 font... Neten 2-3ért meg lehet kapni, csak 5 nap a kiszállítás, az meg már késő.

Felhívtam az antikváriumot, hogy megvan-e nekik. Megvolt. Egy példány. 20 perc zárásig, aztán egész hétvégén zárva. Eltévedtem... 5 percem volt, fel-alá rohangáltam az "elvileg itt" helyen, sehol az antikvárium... Teljes pánik, elegem az egészből, feladom... A következő emlékem, hogy ott állok a bolt előtt. El sem hittem. Végre...

Este 6ig kellett várni arra a pontra, amikor valamit végre sikerült elintézni. Ez viszont baromi jól esett. Egy 100 oldalas 10 fontos Sherlock sztori helyett megvettem az 1200 oldalas összeset ( :D ) 3 fontért. BITCH PLEASE! Aztán még megijedtem, hátha nincs benne... :P De szerencsére igen, rögtön az első.

Viszont jött az a helyzet, amire csak annyit mondanak az angolok, hogy "awkward". Nehéz magyarra lefordítani, de mindent elmond. Nagyon reklámoztak egy akusztikus estét, ahol helyi zenészek játszanak skót dalokat, lesz kaja/pia, elsőévesek, ismerkedős este. Elmentem rá. Én voltam az egyetlen vendég. Húsz szervező kitörő lelkesedéssel fogadott, kajával kínáltak, pukkadásig teleettem magam fánkkal, gumicukorral, meg sütival. Amióta itt vagyok, nem ettem édességet, úgyhogy ideje volt, bepótoltam. :D

A koncertet végigjátszották, jót dumáltam a szervezőkkel, aztán hazajöttem. :D Csaptak egy bulit nekem. :P

Tíz körül értem ide, a buli viszont csak ekkor kezdődött, szokás szerint a közösségi szobában. Ajj istenem, az ötödik bulinap egyhuzamban... :D Nem lehet kihagyni. Igaz ez most kicsit más jellegű volt. Inkább egy-egy emberrel beszéltem, aki arrajárt. Most volt először olyan, hogy Európán kívüliekkel beszéltem. Mindenkinek ajánlom, hogy ha lehetőség adódik, beszéljen valakivel más kultúrából! A gondolkodásmódjuk, az élethez való hozzáállásuk teljesen más, nagyon különleges. Egy éjszaka alatt annyit tanultam tőlük, mint talán még soha senkitől.

Megismertem két nagyon kedves felsőbbévest, két indiai tanulót. Az egyikük egy huszonéves srác volt, valami mérnök, nagyon sokat beszélgettünk a magyar ragozásról, tanítottam neki egy-két szót, és utána már simán leragozta. :D A lány a doktoriját csinálja BÉKÉBŐL, és olyan letisztult gondolatai voltak az életről, hogy csak néztem... Az ő hatásuk csak ráerősített a egy-két korábbi találkozásra. Az akusztikus bulin az egyik szervező egy kenyai lány volt, akihez foghatóval még nem találkoztam beszéd, és gondolkodás terén. Nagyon furcsa volt.. mi is volt benne? Tisztelettudás, ironikus humor, egy teljesen másik civilizáció. Hazafelé találkoztam még egy nigériai férfival, aki fizikából csinálja a doktoriját. És ők így egyben. Valami olyan kaptam ezen az estén, amit sosem felejtek el. És kellett hozzá egy szívás nap.

Miután ők elmentek aludni, tovább lógtak néhány emberrel az emeletről. Morálfilozófiai, és konformitás kérdéseket hajnali kettőkor megvitatni? Igen, ez is tegnap este volt. :D Van egy nagyon értelmes német srác pár szobára, akivel bármiről, bármikor lehet beszélni. Elmélkedve, de inkább poénkodva mentünk el aludni, szintúgy hajnali 3-4 körül. Imádom ezt a helyet! :)

A skót akcentus

Még csak pár napja vagyok itt, úgyhogy nem tudok átfogó képet adni a skót akcentusról, de a legfeltűnőbb dolgokat talán csak most tudom megosztani, hogy meglepődtem rajtuk! :D Érdekesség, hogy nagyon különböző angolt beszélnek az itteniek. Van egy srác, aki egy kis faluból jött, és azt mondta, nagyon brutálisan csúnya az angolja, de simán megértem, viszont van egy már korábban említett glasgowi srác, akinek már kicsit elege is van mindenkiből, mert még a skótok is visszakérdeznek. Ez a legjobb, még ők se értik egymást. Akkor én mit akarok itt? :D

Alap dolog néhány szócsere. Állandóan "Aye"-oznak kalózosan "Yes" helyett, illetve jópofa szófordulatokkal is szívesen tarkítanak. Egy átlagos skót "How do you do?" duma egy buli alatt valahogy így hangzik:
- Hey folks, how are you doin'?
- Heyya, we're just getting mad with it.
- Aye, I luv it.

A folksot nagyon szeretik használni, nekem is nagyon tetszik, a srácok megfelelője, vagy valami ilyesmi. :D A getting mad with it pedig azt jelenti, hogy szépen lassan berúgunk ettől a piától, ezt első este tanították, hogy ez a legmenőbb szleng. :P Magyarból is van hasonló, szerintem mindenki tudna párat mondani, szépet, és kevésbé szépet is. :D

A kiejtést illetőleg... mint mondtam, valaki szebben, érthetőbben beszél, de ez inkább nekünk szól, egymás között ők is elskótulnak. :D Nem nagyon mozog a szájuk, ekkor érthető a legkevésbé, hogy mit mondanak. Nem ejtenek ki nagyon "sz" betűt, a "standing"-re pl az mondják kb, kiejtés szerint leírva hogy "stending", "see"-re azt, hogy "sí". Az "á" betűk is nehez jönnek, a "love"-ből könnyen lesz "luv", "like"-ból pedig "lujk".

Örök példám pedig, szegény skót srác Glasgowból, ő koronázta meg a kiejtés-versenyt. Egyik nap megjelent egy pólóban, amin az volt a felirat, hogy "blandisten", vagy valami ilyesmi, elválasztva, szóval nagy betűkkel az volt a pólójára írva, hogy "Isten". Amikor elmondtam, hogy ez mit jelent magyarul, jót nevetett (persze nem értette meg csak harmadszorra a standard angolommal kimondott "God" szót), aztán tovább nevetgélve valami olyasmit mondogatott hogy "ám gut", ami "I am God" akart lenni.

Imádom egyébként a skót akcentust, szerintem nagyon király, olyan kalózos, és laza! :D Viszont van két dolog, ami nagyon zavar. Az egyik a "no problem". Ha veszel valamit a boltban, ha megköszönsz valamit, mindig azt mondják, "no problem", kicsit unottan, félvállról. Magyarban ugye a "semmi probléma" inkább azt jelenti, hogy nincsen baj, ha valaki valami rosszat csinált, és ha valamit megköszönünk, akkor arra azt mondjuk szívesen, vagyis "You're welcome". Nyílván nem bunkók, vagy ilyesmi, de ebből a gondolatmenetből, vagy a magyar nyelv mássága miatt ez nekem nagyon furcsa, és sérti a fülemet.

Ugyanez a helyzet az "okay"-al. Bármit mesélsz nekik, mielőtt válaszolnának, unottan rávágják, hogy "okay", majd gondolkodnak a válaszon. Először azt hittem lepattintás, hogy "oké, kösz, végigmondtad, csá", de igazából csak jelzik, hogy meghallgatták, megértették, és mindjárt válaszolnak. Ha nem mondják, hogy "okay", akkor vagy visszakérdéznek, vagy azt hiszik, hogy még fogom folytatni.

Persze itt most általánosságot vontam, de nem minden skót ilyen, van, aki egyáltalán nem "okay"-zik, "no problemezik", vagy "folks"-ozik, de mégis, nagyon sokat előjönnek ezek a dolgok.

Ha kíváncsiak vagytok a glasgowi akcentusra, ami merőben különbözik attól, amit itt hallottam, látogassatok el egy kedves ismerősöm blogjára, aki hasonlóképp leírta az itteni nyelvvel kapcsolatos élményeit: http://ketvilagkozt.blogspot.co.uk/2013/07/a-glasgowi-nyelvjaras-es-akcentus.html

A non-stop buli paradoxona és a nappali élet

Most már volt 2 nyugodt napom, amikor mondhatom úgy, be vagyok már rendezkedve. Nem veszek el a városban, tudom mi, hol van, stb. Az idő pedig kevés. Túl sok mindent lehet, kéne csinálni, de erővel már nem bírom. Az éjszakák nagyon hosszúak, nappal pedig sok a teendő, az ember pedig egyre fáradtabb. Én speciel így vagyok ezzel, pedig nem is tolom nagyon keményen. Viszont 1-2 emberre ha ránézek, lesüt róluk, hogy 4 napja nem aludtak. Ezzel az a baj, hogy nagyon meglátszik, és szerintem nekik is jobb lenne, ha... de hát ők tudják...

Én kicsit szolidabb vagyok, nem akarok feltétlen zombi lenni. A hétfői gitározgatós, éneklős cucc olyan hajnali 3-4 tartott, kedden ennél kicsit visszafogottabb voltam. Bevált a sörcipelős megoldás, esténként viszem magammal, eliszogatom, és olcsón kijövök. Ma is vettem 5 fontért 8 üveg sört. Na de vissza a keddhez. Lementem a nagy tegnapi kezdeti buli helyszínére, és üres volt... úgyhogy felmentem a konyhába, ahol volt pár ember, és velük beszélgettem úgy éjfélig. Számomra ez a legjobb, így szeretek embereket megismerni, nem ordító zajban, hanem nyugodtan beszélgetve.

Négyen ragadtunk ott hosszabb ideig egy skót sráccal, meg két spanyol Erasmusossal. A kultúráinkról, szokásokról beszélgettünk. Sajnos a skótok sokszor klikkesednek, inkább egymással el-eltűnnek, úgyhogy jó volt most itt egy valakit tudni közöttünk, aki nagyon nyitott volt e téren. A két spanyollal megbeszéltem, hogy majd főzünk egymásnak, én nekik magyart, ők nekem spanyolt! :)

No és valahol itt lyukadunk ki a buliparadoxonhoz, vagy a buli bermuda háromszögéhez. Imádok itt lenni, csupa jófej ember, mindenhonnan a világról. De nem látom őket többé... 3000 újonc, ötször ennyi felsőbbéves egy több négyzetkilométernyi campuson, kb 15 kollégium. Összeakadsz nagyon sok mindenkivel, megtörténik életed legjobb beszélgetése, találsz valakit, akivel pont egy húron pendültök (szó szerint véve a gitáros srácok személyében), de aztán valahogy mindenki felszívódik. Neveket elvétve lehet megjegyezni, mivel naponta százaknak mutatkozunk be. Remélem egyszer véget ér ez a kör. Egyetlen biztos pontom egyelőre Brigi, illetve a két spanyol a közös konyhában! :D

Aztán a nappali élet. Sosincs elég idő aludni, reggel mindig hulla fáradt vagyok, alig tudok felkelni - és még se meló, se suli.

Kedden korán kellett kelni, mivel közelgett a híres-neves Advisor Appointment. Itt készülődött nekem a nagy harc, hogy lemondjam a nyelvészetet, és felvegyem az irodalmat helyette. Korán kiértem, mert bebiztosítottam az utam, nehogy elkéssek. Ismerkedhetnékem volt, úgyhogy a padon minden egyes embert leszólítottam amíg be nem ment (egyedül én voltam olyan gyök.. hogy 1 órával korábban odamenjek), de legalább nagyon jókat beszélgettem! :D És 4 nap után megdőlt egy nagy sztereotípia is: találkoztam egy nagyon szép, őshonos, 100%-ig brit lánnyal. Vagy ha mondjuk 4 napba telt, akkor csak megerősítést nyert.  No mindegy! :D Kicsit Emma Watsonra hasonlított.

Már a teremben, a tanáromra várakozva viszont kellemes meglepetés ért: ISMERŐSÖKBE botlottam, még pedig arra a pár emberre, akikkel pár napja együtt gitároztam éjjel. Akkor nem jutottunk el idáig (lassan már tabukérdés a mittanulszhonnanjöttél), de örömmel konstatáltam hogy mind irodalmat, vagy franciát fognak tanulni. Amikor elérkezett az idő, határozottan, de mégis szerényen előadtam a tanárnak a cserélési szándékomat. Erre ő rámnézett, rámmosolygott... és azt mondta, hogy oké, természetesen. 30 másodperc volt. Papírkáján áthúzza a nyelvészetet, irodalom odavés, és onnantól kezdve kész. Itt így megy. No para.

Ezután közösen megbeszéltük, hogy milyen tantárgyakat vegyek fel, melyik tetszik, stb... Összesen 120 kredit kell. Irodalomból lett egy Reading/Writing nevű kurzusom, ami tulajdonképpen egy szövegértelmezési, esszéíró gyakorlat, de közben végigvesszük a világirodalmat dióhéjban. Nem túl izgalmas, de át kell rajta esni, és mindenképpen hasznos, s a világirodalom azért mindenképp dob rajta egyet. Ennél érdekesebb a "Controversial Classics", amelyben olyan műveket olvasunk, amelyek hivatalosan nem klasszikus művek, de... de mégis? No erről fognak az órák szólni! :D

Franciából szintfelmérőt írunk majd, ami után beosztanak kezdő-haladó csoportokba, ez a tárgy majd a nyelvtanra fókuszál. Ezen kívül egy előadást lesz még, ami francia kultúra és irodalom. Ez tetszeni fog, csak értsem is! :) Mivel még 30 kreditem maradt, felvettem két tárgyat nagy szerelmemből, filozófiából. Morálfilozófia, "How should one live" tárgyam lesz az első félévben, alig várom!!! Második féléves cuccra már nem emlékszem, de az is valami jó elvont dolog volt! :P

Szóval újdonsült irodalmárként hagytam el a szobát. Ekkor még érvényesíttetni kellett a regisztrációs lapot, hogy megkapjuk a diákigazolványunk. A sorbanállás közben összeakadtam Klárival, egy magyar lánnyal, akivel eddig csak "tudtunk" egymásról, de most végre találkoztunk is. A magyar szó hallatára még egy Zsófi nevű lány is előugrott a semmiből, végül pedig már négyen, Nikivel kiegészülve hagytuk el az épületet. Körülbelül 5 perc alatt összejött a magyar csapat, arról nem is beszélve, hogy még ki rejtőzködik, és Brigi, vagy Bence merre járt ekkor. :D

A campuson ekkor a "Sport Fayre" volt. Minden nap van egy Fayre, volt egy Welcome, meg még sok másik lesz. De a szót máig nem tudom normálisan kimondani. Itt egy standra kiültek a bizonyos sportok promotálói, és megpróbáltak minket csatlakozásra rábeszélni. Én jelentkeztem úszásra, meg röplabdára, de igazából minden volt. Tényleg minden. Búvárkodás, HADIREPÜLÉS, ejtőernyőzés. Csak persze nem olcsó.

Viszont siettem haza, mert készültem első skóciai koncertemre. Végre találkoztam Elliottal, akivel napokat beszéltünk neten még nyáron, de eddig egyszer sem akadtam vele össze, pedig egy koleszban vagyunk. Nagyon kedves srác, egy kis skót faluból jött. Végig panaszkodott nekem, hogy milyen nagy ez a város, és nem tud tájékozódni... :D A belvárosba találkoztunk még 3 skót sráccal, akik szintúgy az egyetemre járnak, és egy bandában játszanak, stb... így mentem a koncertre, teljesen skót társaságban! :D

Vicces, hogy itt mennyire más az életszínvonal. Van kismillió gitárjuk, erősítőjük, pedáljuk, az lett a dumálásnak a vége, hogy bevesznek a bandába, és adnak nekem gitárt, mert nekik annyi van. :D Na jó, ez kis túlzás, de bőségesen fel vannak szerelve, az tény. Ezek a kis helyi bandák is 6-7 gitárt használtak, minden számhoz másikat.

A koncertről pedig... fantasztikus volt. Elvileg egy underground koncert volt új, kevésbé ismert, és egy feltörekvő zenekarral. A pub tele volt, igaz nem volt túl nagy a hely, csak kicsit lehettek többen, mint a mi búcsúkoncertünkön. A hely viszont... teljesen profi felszerelés, dob minden porcikája is kihangosítva, monitorhangfalak mindenhol. Egy kis átlagos bulihelyen egy Dürer-nagyterem szintű színpadkép. A többiek meg csak vonogatták a vállukat, hogy áh, ez csak egy kis átlagos hely, nem is olyan jó igazából.

A bandák pedig vérprofik voltak. Az énekes mindenhol baromi jól szólt, egy mellécsúszott hang se jött, jól kidolgozott dalok. Szégyelltem magam, komolyan. Ez "csak" egy kis klubkoncert volt néhány bandával, akik nem is olyan ismertek... de világszínvonalú produkciót adtak, bármelyik fesztiválra ki lehetett volna őket rakni. Egyik se volt tucatbanda, volt mindegyikben valami egyedi.

Az első banda nagyon érdekes volt. Punkos zene volt, de néha átment metalba, és a dalok tele voltak tüzdelve breakdownokkal. Hirtelen megállt a dal, vagy feszültségkeltő lelassítás, 1-1 másodperc teljes csend, szünet. Nem volt versszak-refrém-versszak-refrén, csak maga a dal. Mint egy szabad vers. Az első pár szám furcsa volt, de a végére egész megtetszett. De ilyen részeg frontembert se nagyon láttam még, a lábán alig bírt megállni. Az más kérdés hogy hibátlanul gitározott, az énekkel voltak csak néha bajok.

A második valami progresszív metál volt, nincs túl sok mondanivalóm róla, odatették magukat. A frontember megdicsért minket hogy nagyon aktívak vagyunk az első sorban! :D

Utánuk jött az első igazi nagy durranás. Egy jó nagy darab, tetovált, kopasz csávó volt az énekes, volt egy megjelenése. Rengeteg akusztikus betét volt a dalaikban, gyönyörűen kidolgozott gitártémák, amire a Kerry King hasonmás énekes kristálytiszta hangon dudorászott, egy perc után már fejhangon énekelt. Ekkor egy másodperc szünet... csend... majd sátáni grindcore üvöltés, 8 húros gitárok zúzzák lent a riffet, metalcore a javából... úgy váltogatta a hangszíneit a csávó, hogy csak néztem. Nem szeretem a hörgős zenét, de itt még az üvöltések is ott voltak, és a dalok szélsősége az állandó akusztikus betétekkel baromira üt. Aztán megnéztem hogy most alakult a banda, negyedik koncert volt, vagy valami ilyesmi... ja bocs.

Aztán jött az Akord, a kicsit híresebb, aberdeeni banda. Elliot mutatta őket még nyáron, és nagyon megtetszettek. Ők is hasonlóan progresszív metál, rengeteg akusztikus betéttel, de itt az énekes nem hörög, tisztán építi fel a dalokat. Ők sem ragaszkodnak a versszak-refrén-versszak-refrén dologhoz, de teljesen természetesen folynak a nóták, nagyon fogósak. Az énekes nagyon kedves, odamentem hozzá a koncertek előtt, s mondtam, hogy ez lesz az első bulim itt skóciában. Erre 5 óra múlva megjelenik mellettem a koncertjük után, és megkérdezi, hogyan tetszett, nagyon reméli, hogy nem csalódtam...

A rajongói, zeneszeretői oldalról is teljesen más a dolog. Csodálkozva néztem, hogy minden banda után egy ember felé csoportosul a tömeg, és CD-t, illetve pólókat vásárolnak. Fogyott mint a cukor, Ellioték is vettek. Kérdeztem tőle hazafelé, hogy ez pontosan mi, aztán elmagyarázta, hogy így szokták támogatni a bandákat, ő is pl. mindig vesz CD-t meg pólót, még akkor is, ha annyira nem voltak jók, mert tiszteletet érdemelnek, ha már idáig eljutottak, és nincs ingyen kicuccolni. És tényleg így megy ez. Tömegével mentek a pulthoz az emberek az Akord után is, és vásároltak.

Persze, itthon nem vagyunk túl jó anyagi helyzetben, de úgy érzem lenne mit tanulnunk a skótoktól. Arról nem is beszélve, hogy a bandák rettentően segítették egymást. Végignézték egymást az első sorokból, hívogatták az embereket hátulról, hogy menjenek előre, izzították a bulit. Erre nem tudok mit mondani... ilyen lenne egy átlagos klubkoncert Skóciában?

Nehéz kezdet

Minden kezdet nehéz, itt Aberdeenben sem volt másképp! :) Hajnali 2-kor kellett kelnem ahhoz, hogy kiérjek a 6-kor induló gépemhez, úgyhogy alvás nem volt sok, csak pakolás, és egy merő izgalom. Eleve az utolsó 2 éjszaka alig tudtam lecsukni a szemem, úgyhogy már elindulnom is teljesen kimerülten kellett.
A reptérre hamar kiértünk, igaz félálomban nem sok mindent fog fel az ember. Az első nagyobb eszmélésem az az volt, hogy felszálltunk. Nem repültem még soha, úgyhogy jócskán megnéztem, ahogy egyik pillanatról a másikra már a felhők fölött voltunk. Egy repülőt amúgy sokkal nagyobbnak képzeltem belülről.

A repülés maga gyorsan eltelt: még ébredeztem, vagy épp csak folytattam az előző két nap kábult ébrenlétét. Frankfurtban átszálltunk, végül pedig 11 körül megérkeztünk. Jelentős meglepetés volt, hogy az aberdeeni reptér szörnyen kicsi. Amíg Frankfurtban 1 órát csak buszoztattak minket, meg kavarogtunk emeletről emeletre több terminálon át, addig itt leszálltunk a repcsiről, és amikor elkezdtem a buszt keresni, csak egy sárga mellényes csávó integetett, hogy merre menjek. Kb 20 méter séta után már a csomagfelvétel volt, az egész reptéren pedig egyszerre összesen 2 gép fér el.

Így már annyira nem féltem, hogy hogyan fogjuk megtalálni az egyetem önkénteseit, és hogy felférünk-e a buszra. Ők maguk ugrottak a nyakunkba, hogy mi biztos az egyetemre jöttünk, és kövessük őket, mindjárt jön a busz, amivel elvisznek minket a koliba. De ezt többnyire csak kitaláltuk Brigivel, mivel két nagyon kedves, de skót diák várt minket, és őszintén szólva a bólógatáson kívül nem tudtunk mást csinálni. A lényeg viszont az, hogy rettentő segítőkészek voltak, és állandóan dumáltak nekünk, szóhoz sem jutottunk, úgyhogy nem is nagyon derültki, hogy nem éppen értjük őket! :P

A busz elhozott minket a koliba, gyorsan kipakoltunk, s csatlakoztunk az egyetem wifi-rendszeréhez. Nagyon gondoskodnak rólunk. Egy hatalmas welcome-pack várt minket teendőkkel, dátumokkal, lépésről lépésre útmutatókkal, tényleg készültek, és gondoltak arra, hogy messziről jövünk, és el vagyunk veszve. Szinte mindenhol sárga pólós egyetemista önkéntesek voltak, akik rögtön az emberek nyakába ugrottak segíteni, amint egy percre is bizonytalannak tűnt valaki. A koli szoba amúgy nagyon jó, szép tiszta, van egy ágy, egy szekrény, egy íróasztal, és egy random csap tükörrel a sarokban, amit csak 4-5 óra után vettem észre! :D A mosdó és a konyha közös, de színvonalas mindkettő. A fürdőben külön, zárható kabinok előtérrel, a konyhában több sütő, hütő, kóddal nyitható/zárható 8 emberre.

Kis emléksarok:

Nagyon fáradtak voltunk már ekkor, de az érkezés azért picit feldobott mindenkit. Elmentünk Brigivel vásárolni utána. Nagyjából ugyanaz van itt is, mint otthon. Tesco, Lidl, Aldi, Spar, kiegészítve egy Asda nevű bolttal, illetve egy Morrisons ( :D ) nevű üzletlánccal. A Morrisons a legolcsóbb, illetve szimpatikus is volt nagyon. Igyekszem nem tenni, de vásárlás előtt mindent átszámolok forintba, hogy azért képben legyek, mit és mennyiért veszek. Igaz néhány dolgot el lehet baromi olcsón csípni (1 kg kenyér 50 pennyért, nagy Flora margarin 1 fontért), néhány terméket csak drágán lehet megvenni, magyar viszonylatban. A sör ára csillagászati, egy pubban a legolcsóbb korsó sör is 4-5 fontnál indul. Én ekkor döntöttem el, hogy nem nagyon fogok inni. :D Végül a boltban vettem egy 4es pakkot 3 fontért, ez volt a legolcsóbb, és majd néha hurcolok 1-1 üveget házibulikba.

A vásárlás után egy itt élő magyar ismerősünk megmutatta Aberdeent. Az egész úgy néz ki, mint egy középkori város... Nincsenek dizájnbeli ízlésficamok, pl. egy modern épület a kastély mellett: itt ha új házat építenek, hozzáigazítják a környezetéhez. Emiatt lesz kicsit melankolikus a hely (minden ház szürke kőből épül), de gyönyörű szép. A kollégium Aberdeen egyik legmenőbb helyén, az óvárosban van, a Don Streeten. Ez az utca egy az egyben úgy néz ki, mint az Abszol-út. Végig kell rajta sétálni majd minden nap az egyetemig, de nem bánom. :D Kikövezett út, ősrégi épületek, kávézók, kisboltok. Ebből az óvárosi részből kifelé haladva csökken a régi épületek száma is, de mint korábban írtam, a stílus megmarad, csak újabb építésű házakkal.

Ami viszont culture shock, az a bal oldali közlekedés... Az európai ember megszokja, hogy "balranézek, jobbranézek", aztán akkor is nézhet, ha jobbról elcsapja egy autó az útra lépve. Nagyon oda kell figyelni. Azt hinné az ember, hogy "á, csak az ellenkezője, könnyű lesz", de egy születésünktől fogva belénkvert dolgot nagyon nehéz átformálni. Semmit nem szabad rutinból csinálni itt. A jobb oldali kormány is nagyon vicces a kocsikon. A közlekedésről még: nagyon sok a kétemeletes busz! :) Imádom őket.

Mire hazaértünk, én csak egy dolgot akartam: aludni. Már alig álltam a lábamon. Szomorú voltam kicsit, mivel egy emberrel sem beszéltem különösebben, csak Brigivel meg Bencével, angolul talán nem is beszéltem dél óta. Persze mentek már a bulik, emberek rohangáltak fel-alá, de annyira nem volt kedvem semmihez, hogy ledőltem, és zzzz. Sajnos többször felébredtem éjszaka 1-2 őrjöngő ember miatt, de 13 órát sikerült aludni, kisebb megszakításokkal.

Az volt a baj az első nappal, hogy rettentő kimerült voltam. Emlékszem rá, de mintha csak egy álom lett volna, egy film, vagy valami ilyesmi. Kedvem se volt nagyon a dolgokhoz, a végére már járni is alig tudtam. Mindenesetre, épségben megérkeztünk egy csodaszép városba, ami 4 évig az otthonunk lesz! :)

Sikerült kialudnom magam, jó kedvvel keltem, úgyhogy készen álltam a nagy napnak, ami sokkal jobb lesz, mint az első, ami nagyon nehezen indult! Bele kell ebbe szokni... Ez a nap is vásárolgatással indult, tulajdonképpen köröket futottunk a kolesz és a boltok között, mindenhova benéztünk, megvettük, ami kell. Azért sok mindenre szükség van, ha az ember így berendezkedik.

A nap egyetlen negatívuma a telefontársaság volt. Elmentünk a 3 nevű szolgáltatóhoz (3 penny = 1 perc hívás bárhova a világon), hogy vegyünk SIM-kártyát. A csávó nagyon lelkes és segítőkész volt, de elfelejtette mondani, hogy a kártya csak okostelefonnal működik, úgyhogy most úgy néz ki, hogy kidobtunk 10 fontot. Mindenesetre visszamegyünk majd reklamálni, mivel a csávó erről egy szót sem szólt. Ennyire egyértelmű lenne hogy mindenkinek okostelefonja van itt?

Közben már kezdtek lassan az ismeredtségek is csordogálni. A konyhában összefutottam 1-2 szomszéddal, váltottunk pár szót, mindenki nagyon kedves. Ez általános. Az emberek nyitottak, mosolyognak. Délután elmentünk egy Juudit (két u-val) nevű észt lánnyal a tengerpartra. Érdekes, mert semmi különös nem vetíti előre. Mész a kastélyok között, egy focipálya, és jéé tenger. Ez volt az első alkalom, hogy valakivel hosszan beszélgettünk, eddig a fáradtság és félénkség együttesen nagyon legyőzött. Ennek a napnak viszont az ismerkedés céljával vágtam, vágtunk neki! :)

A legjobb viszont ez után jött. Megbeszéltük, hogy a tengerpart után menjünk be a kolesz társalgójába a többiekkel beszélgetni. És húúú... na végre megtört a fáradtság, és a félelem jege. :) Órákig beszélgettünk mindenkivel, oda-vissza járkáltunk, legalább 20 emberrel megismerkedtem részletesebben. Mindenki odajött köszönni, ezt a szokást én is átvettem. Senki nem nézi le a másikat, örömmel fogadnak, bemutatkoznak. Persze van, akikkel jobban passzol az ember, de mindenki rettentő nyitott.

És sok a skót. Némelyikük egész érthetően beszél, meg nyílván már hozzá is szoktunk az akcentushoz, viszont van két srác Glasgowból, akiknek egy szavát nem értem. Nagyon kedvesek, és valamiért állandóan odajöttek hozzám és mondták, de legalább 3-4x vissza kellett kérdeznem, mire felfogtam, mit akarnak. Érdekes volt. Egy lengyel lánnyal nagyon jóban lettem, illetve egy skót sráccal is.

Mindig akkor jönnek a legjobb dolgok, amikor az ember nem számít rá, vagy amikor épp valami rossznak tűnő dolog veszi kezdetét. Éjfélkor a biztonsági őr bezáratta a társalgót, és mindenki lézengeni kezdett. Hárman (a lengyel csaj, a skót srác, meg én) néhány ember után mentünk és felfedeztük, hogy itt van közvetlenül mellettünk egy másik koli is! :D Bementünk, és egy olyan eszméletlen jó társaságra bukkantunk, akikkel még sokáig múlattuk az időt. Mind skótok voltak. :D Volt gitár, harmonika, zenéltünk, énekeltünk.

Ebben a pillanatban először otthon éreztem magam.

És akkor ezzel a szép mondattal le is zárom ezt a bejegyzést! :)

Az előkészületek

S akkor következzenek az előkészületek! :) Pontba szedem az indulás előtti, illetve a helyszínen minél hamarabb elintézendő dolgokat, és egyéb észrevételeket! Mivel még nem vagyok ott, több dolgot én is a már kint élőktől tudtam meg, így nem a helyszínen kell feltalálnom magam! Szóval ezer köszönet Namnak, Rubynak, Bencének, és Lillának a sok segítségért, amit az elmúlt hónapokban nyújtottak!

Repülőjegy:
Nem olcsó mulatság, épp ezért nagyon jól kell időzíteni. Ha valaki utolsó pillanatra hagyja, már csak VIP-helyre mehet 300 000 forintért az aberdeeni járatra. Persze lehet trükközni last-minute London fapadossal, reptéren éjszakázással, majd a Ryanairrel, de sokkal jobb egy biztos pont egy ilyen nagy utazás előtt. Én személy szerint kockáztattam, mivel megvettem 3 hónapra előre a jegyet, amikor még nem is tudtam az eredményeim, de már így sem tudtam a legolcsóbbat megszerezni. 58 000 forint lett így az aberdeeni oda-vissza kiruccanás a Lufthansával, frankfurti átszállással.

Albérlet/lakás:
Erre már pár szóban az előző posztban is kitértem. Mindenképpen várjon egy lakás odakint, mivel nagyon nehéz jó albérletet szerezni. A legnehezebb az, hogy meg kell nézni a házat, le kell rakni a foglalót, és csak hónapokra rá lehet beköltözni. Tehát nincs olyan, hogy lebeszélsz tíz lakáslátogatást az érkezés napjára, aztán valamelyik csak bejön. Persze felesleges párszázezer forinttal ez könnyen megoldható májusban egy hétvége alatt last-minute járattal és szállodával. Úgyhogy albérlet első évben szinte teljesen biztosan ki van lőve. Viszont ha vannak kint ismerősök, őket meg lehet kérdezni, hogy nincs-e véletlenül szabad hely náluk, vagy esetleg tudnának-e valahogy segíteni a foglalózásban. A kolesz ezzel ellenben viszont sokkal könnyebben jön, az egyetem (valószínűleg tudják milyen nehéz kenyér az albérlet) minden elsőévesnek biztosít kollégiumi szobát. Persze itt nem magyar standardekben kell gondolkodni. Egy ismerőstől hallottam, hogy az ő koleszában SMS-t küld a mosóprogram, hogy ha elkészült a mosás. Szóval én kollégista leszek az első évben, és majd a tanév alatt kezdhetek el albérlet után nézelődni. De nem is baj, mivel lesz időm megismerni a várost, már tudni fogom magam, hogy melyik a jó környék, stb. A kolesz amúgy kicsit drágább, mint az albérlet, de egyik sem olcsó. Ha valami az egekben van, az az ingatlanbérlés és vétel a UK-ban. Ez viszi el a pénz nagy részét, a kaja elvileg olcsóbb, mint itthon.

Papírok:
A beiratkozásra el kell vinni minden bűbánatot, amit az egyetem valaha küldött postán: felvételt igazoló papír, tandíjmentességi papír, érettségi eredmények igazolása, stb... de mindezeket leírja az egyetem az üdvözlő levelében. Ezeken kívül mindenképp kell útlevél, személyi igazolvány, és nem árt egy nemzetközi TB kártyát sem kiváltani addig, amíg be nem iratkozunk a helyi orvoshoz. Akinek van tanulói jogviszonya Magyarországon (a középiskolai október 31-ig él!!!), annak a nemzetközi TB kártya ingyenes. Ez azért tanácsos, ha valaki mondjuk rosszul lenne a frankfurti átszálláskor, vagy elrontja a gyomrát az első nap.

Pakolás:
Na ez az, amit még nem kezdtem el! :D A mennyiség légitársaságtól függ, a Lufthansánál egy kézipoggyász, és egy nagy csomag jöhet, a foglalás után leírják a súlyhatárokat. A szokásos táborozós felszerelés megduplázásoz még hozzájön egy télikabát, egy hajszárító, pár emlék itthonról, stb... Még nem tudom, hogy néhány dolgot (pl hajszárító, törölköző) kint veszek-e, vagy itthonról hozok. Még átfutom majd az árakat. Imádom ezt az oldal: http://www.mysupermarket.co.uk/ - minden árat összehasonlít a skót áruházláncaknál.

Orvosi beiratkozás:
Érdemes az érkezés után hamar felkeresni a lakhelyünkhöz legközelebb eső orvosi rendelőt. Ide fogunk tartozni regionálisan, és egyszerűen csak be kell jelentkezni. Az orvosi ellátás ingyenes (EUsoknak), és amin én speciel közel kiakadtam: ha valaki beteg, és recepttel meg a patikába, ingyen kiválthatja az orvosságot.

National Insurance Number, avagy NINO:
Ha valaki dolgozni szeretne, erre van szükség. Előre nem lehet intézni, csak ha már a UK-ben laksz. Fel kell hívni a központi irodájukat, majd berendelnek a hozzád legközelebb eső irodájukba egy interjúra, ahol elindul a procedúra. Az egész max 3 hetet vesz igénybe, addig nem dolgozhatsz. Ezt nagyon szigorúan veszik. Én felhívtam őket itthonról, hogy nem lehetne ezt az interjút az érkezésem után 1-2 nappal megejteni, erre a nő a másik oldalon kvázi kiakadt, hogy "you have to be resident in the UK to start a process", és ezt ismételgette két percen keresztül, úgy kellett nekem lenyugtatni, hogy bocsi, én csak érdeklődtem.

Telefonálás és bankkártya:
Na ez az, amit csak akkor fogok elhinni ha látom! :D Odakint elvileg nem szórakoznak különösebben a tömegkommunikációval, 1 fontért vehetsz egy SIM kártyát, majd fillérekért akár Magyarországra is hazatelefonálhatsz. No para. Pár centért percenként. A bankkártyáról pedig, nincs számlavezetési, pénzfelvételi, vagy átutalási költség, minden tranzakció ingyenes. Ezt megnéztem néhány skót bank honlapján, tényleg így van. Egy bizonyíték arra, hogy nem skótok a skótok. Vagy annyira skótok, hogy még a bank se mer pénzt kérni az átutalásért! :)

Pénz:
Igazából mindenki maga tudja, hogy mekkora lábon akar, és tud élni. Nem árt előre eltervezni ezt, és felmérni a lehetőségeinket. Igazából az első évet kell valahogy túlélni. Utána már akad egyetemi ösztöndíj, lehet találni munkát (nagyon rugalmasak a munkaadók) egyetem mellett, illetve ha nagyon cudarul megy valakinek a sorsa, akkor az állam is segíti. Csak ezt egy év koplalással igazolni kell nekik! :D A mindennapi megélhetés nem túl drága, csak ugye a szállás visz el nagyon sok pénzt. Ha 4-5 ember összeköltözik egy albérletbe, akkor viszont azt is olcsón meg lehet úszni. Ehhez ugyanakkor nagyon meg kell válogatni, hogy kivel költözik össze az ember.
Illetve a legfontosabb... tudni kell majd nemet mondani, ami nehéz lesz. Két féle ember jön Skóciába tanulni: aki örül az ingyenes tanításnak, és összekaparja a megélhetést (magyarok, lengyelek, románok), illetve akiknek tökmindegy, az egyetem neve miatt érkeznek, és dúskálnak a pénzben. Arról nem is beszélve, hogy az életszínvonal itt jóval magasabb, és az egy alap dolog a UK-ben, hogy a kis John egyetemi éveire félreteszünk 50 000 fontot. Már most hatalmas bulikat szerveznek, száz fontokat terveznek egy éjszaka alatt elinni, ami nekem egy havi megélhetésem. Nyílván akadnak kivételek is, de én most az eddigi beszélgetésekből ezt látom! Ehhez hozzá kell majd szokni, és mérsékelten élni! :)

Rugalmasság, odafigyelés:
Nagyon tetszik az egyetem rugalmassága, és odafigyelése. Én például nemrég jöttem rá, hogy hogy nem szeretnék nyelvész lenni, és sokkal szívesebben tanulnék irodalmat. Láttam hogy volt egy lány aki angolról váltott teológiára (kicsit éles váltás :D), így megkérdeztem tőle, hogy csinálta, és azt mondta, csak lelevelezte az egyetemmel. Én is írtam emailt, és azt mondták persze, lehet, majd a tanácsadómmal beszéljem meg az első héten. Ez a másik. Mindenkinek van egy személyes tanácsadója, egy egyetemi tanár, akivel időnként lesz egy 20 perces beszélgetése. Akár személyes problémákkal is lehet hozzá fordulni. Vele kell majd az első héten megtárgyalni, hogy mit akarok tanulni, és két napon belül Ő ADJA ODA NEKÜNK A KÉSZ ÓRARENDÜNKET!

Szerintem semmit nem hagytam ki! Köszönöm az olvasást, már csak Skóciából jelentkezem legközelebb! :) Nyugodtan lehet kérdezni Facebookon, vagy a krajnyakdavid@gmail.com címen, szívesen válaszolok mindenkinek!

Felvételi rendszer az Egyesült Királyságban

Mint az előző cikk végén említettem, ebben a bejegyzésben a külföldi felvételiről lesz szó bővebben. Talán a legfontosabb az, hogy időben el kell kezdeni, mivel hosszadalmas folyamat, legalább 9 hónappal a tanévkezdés előtt zárul a legelső határidő. Az Egyesült Királyságban ez egy központosított, UCAS nevű szervezeten keresztül működik.

A jelentkezés előtt feltétlenül tanácsos körbenézni felsőoktatási intézmények honlapjain, hogy milyen egyetemeket szeretnénk bejelölni. Amellett hogy rengeteg kurzus található a különböző iskolákban, az általános észrevételem az, hogy rengeteg pénzt ölnek az oktatásba odakint. Az én egyetemem (University of Aberdeen) például 50 millió fontból építhetett egy hatalmas, új könyvtárat, illetve a doktori kutatások is milliós támogatásban részesülnek. A táj szinte mindenhol gyönyörű, a diákok pedig modern, rendezett környezetben tanulhatnak. Mégis, van valami, valami megmagyarázhatatlan, ami miatt mindenki megtalálja magának azt az egyetemet, amibe majd beleszeret. Anyagiak tekintetében, Skóciában ingyenes a felsőoktatás EU-s állampolgároknak (van tandíj, de kifizeti az állam), ezután Írország következik, majd Wales, illetve Anglia a tandíj mértékének tekintetében, de ez ingadozahat. 

Miután megtörtént a választás, el lehet kezdeni a jelentkezést, amelynek a legvégén felszámolnak majd öt-hatezer forintnyi "application fee"-t (ez ugye kb a fele a magyarországinak). Minden interneten keresztül zajlik (www.ucas.com), teljesen automatikusan. A honlapra be kell regisztrálni, és kitölteni a szokásos alapadatokat, iskolai eredményekkel bővítve. Sok függ attól, hogy valaki érettségizett-e már, vagy sem. Ha igen, akkor "unconditional offert", feltétel nélküli ajánlatot kaphat az egyetemektől, ha nem, akkor csak "conditional"-t, ami majd kiköti, milyen eredményt kell elérni, hogy felvegyék. Persze nem kötelező az egyetemeknek ajánlatot tenni, el is utasíthatnak, több dolog befolyásolja őket a döntésben:

Eredmények:

Természetesen megfelelő eredményekkel kell rendelkezni. Minden egyetem honlapján fent van, hogy mik a követelményeik, sokszor még a magyar érettségit is ismerik, (a UCAS-en meg lehet adni magyar jegyeket is), de általában IB-pontokban van meghatározva a beugró. A végzős, érettségivel még nem rendelkező diákok számára a tanár "predicted grade"-eket, megjósolt jegyeket ad, ami alapján az egyetem eldönti, hogy megajánlja-e a helyet, amelynek feltétele általában a honlapon már megadott pontszám teljesítése az érettségin. Tehát ha valakinek bekamuznak egy jó pontot, attól még nem fogják felvenni, ha utána elrontja a vizsgákat. Ugyanakkor, az már érdekesebb helyzet, ha valakit lepontoznak a tanárok, nem kap ajánlatot, de később eléri a pontszámot az érettségin. Ekkor 1 év ugrott, jövőre újra lehet jelentkezni.

Motivációs levél:

Épp ezért rettentő fontos a motivációs levél. Sokan azt mondják, hogy ugyanolyan szigorúan veszik, mint az elért jegyeket, ezért nagyon jól kell megírni. Ez az ún. "personal statement", amelyben ki kell fejteni, miért is akar valaki a kiválasztott szakra menni. Be kell mutatni magunkat, s meggyőzni az egyetemet arról, hogy ránk van szükségük. Előfordul, hogy visszadobnak egy gyenge motivációs levelű jó tanulót, de ajánlatot küldenek egy jó motivációs levelű, kevésbé törtető embernek. Nekem speciel nagyon tetszik, hogy nem robotokat keresnek az egyetemek, hanem egyéniségeket. Fontos, hogy a personal statementbe csak olyat szabad írni, ami a jelentkezett szakhoz kapcsolódik. Ha valaki matekra jelentkezik, akkor azt nem írhatja bele, hogy zongorázik, hacsak nem talál párhuzamot a kettő között. Én különböző trükkös módokon minden hobbimat beleírtam úgy, hogy passzoljon a nyelvszakhoz, például a zenét azáltal, hogy írok dalszövegeket, de közben "véletlenül" kiderült, hogy gitározom, zongorázom, és van egy zenekarom.

Referencia:
Kötelező jelleggel rendelkezni kell egy angol nyelvű referenciával valamelyik gimnáziumi tanárunktól. Egyszerűen meg kell adni az email címét, onnantól kezdve a UCAS lelevelezi vele, hogy hova, és mit kell írnia. Tanácsos olyan tanárt választani, aki jól ismer minket, és valószínűleg jót is fog írni! ;) S persze előre megbeszélni vele, hogy ne meglepetés legyen a mail! :P

Összesen 5 helyre lehet jelentkezni. Tanácsos ugyanazt, vagy hasonló szakokat kíválasztani 5 különböző egyetemen, mivel csak egy motivációs levél van, aminek mindet le kell fednie. Továbbá úgy érdemes egyetemeket választani, hogy eltérjenek a követelményeik, tehát mindenképp legyen szórás az elvárt pontok között. Nekem ez szörnyen jött ki, mivel a megjelölt legrosszabb szak bekeményített, a legjobb kicsit visszavett az interneten írt elvárásokhoz képest, így öt darab 34 pontos ajánlatom volt, ami egy tipikus dupla vagy semmi helyzet.

Miután feladtuk a neten a pályázatot, hosszú és gyötrelmes várakozás következik, míg az egyetemek küldik az ajánlatokat. Nekem nagyon tetszett, hogy folyton leveleztek velünk POSTÁN, egy rakás prospektust, és üdvözlő levelet kaptam, holott még azt se tudták, helyet adnak-e nekem. Csak megköszönték a jelentkezést MINDENKINEK! Aberdeen volt a legszorgosabb, tőlük vagy három prospektus érkezett.

Ha szépen lassan becsorogtak a conditional, illetve unconditional offerek, akkor választani kell. Persze jöhet elutasítás is, de jobbik esetben összejön legalább egy ajánlat. A feltétel nélküliek értelem szerűen egyet választhatnak, s utána megindul a beiratkozási procedúra (mivel nekik már megvan az érettségijük és fel is vették őket), míg a feltételesek sorrendet állíthatnak fel első, illetve második helyre, tanácsos pontszám alapján csökkenő sorrendben. Itt tulajdonképpen csak az érettségire kapjuk meg a nyomást, hogy mennyit kell teljesíteni! :D Én itt voltam bajban, mert csupa 34 pontos zsákbamacskám volt. Ha az első helyre kikötött pontszám elérésre kerül, akkor megkezdődik a beiratkozási folyamat, ha nem, akkor a másodikat helyet nézik, s ha az sincs elérve, akkor van szívás.

Ezután minden egyetlen egy pillanatra összpontosul, amikor remegő lábakkal állsz az eredményközlőn, és egyetlen nyomorult számtól függ a jövőd. Nekem a 36 azt jelentette, hogy mehetek az első helyen bejelölt (firm choice) egyetemre, Aberdeenbe. Innentől kezdve az UCAS és az egyetem is bombáz üdvözlő, illetve gratuláló levelekkel, ahol leírják, mi a további teendő.

Mindenek előtt a skót oktatási hivatal, az SAAS honlapján (www.saas.gov.uk) kell beregisztrálni, és igényelni a tandíjmentességet. Ez is rengeteg adminisztráció, látszólag felesleges adatok beírása, de a skót állam szerintem egyszerűen csak szeretné tudni, hogy kiknek ad ingyen egyetemi helyet. Sajnos ez az ingyenes tandíj kilövi a diákhitel, illetve ösztöndíj lehetőségét, erre legkorábban csak 3 év után van lehetőség. Angliában viszont rögtön lehet mindkettőt igényelni, csak ott ugye van horribilis tandíj.

Ez után az egyetem rendszerén ki kellett tölteni (legalábbis nekem, de biztos máshol is hasonlóképpen megy) egy kegyetlen hosszú regisztrációs lapot, amit még hosszabbá tett a külföldiek számára néhány hivatalos megnevezés kikeresése. Közel húsz perces keresőmunka volt megtalálnom, hogy a szüleim foglalkozása "Secondary Education Professional", amit mi itthon egyszerűen tanárnak hívunk! :) Amúgy tényleg, egy legördülő listában meg kellett keresni a rájuk vonatkozó munkát, és például a magyar viccekhez hasonlóan, a takarító is valami "Primary Cleaning Assistant" volt, csak ők halálosan komolyan gondolták. A regisztrációs lap után képfeltöltés következett, ami majd a diákigazolványra kerül, ezt legalább 2 héttel a tanév kezdete előtt kell megtenni, hogy elkészüljön az okmány, mire megérkezünk.

Opcionálisan lehet kollégiumba jelentkezni, amit minden elsőévesnek garantálnak, hisz a távolból nagyon nehéz albérletet fogni! Én nem akartam koleszba menni, de feladtam az albérletet 2 hét próbálkozás után, mivel nem volt hirtelen háromszázezer forintom, hogy last-minute járattal kirepüljek egy napra megnézni és foglalózni a házat, amibe 3 hónap múlva beköltözök. Szóval jelentkeztem az egyetem egyik, egyébként nagyon szép és rendezett kolijába, ahová meg is kaptam a helyet. És most már csak pakolni kell! :)

A következő cikk az előkészületekről, illetve a minél hamarabb elintézendő dolgokról (repülőjegy, adószám, egészségügy) fog szólni!