Szerintem már mindenki hallott épp elég jót a skóciai életemről, illetve másoktól is arról, hogy milyen ragyogó a külföldi élet. A szkeptikusabbak mondják, hogy lehet hogy az életkörülmények jobbak, de igazán jól mégis csak otthon érzi magát az ember. Ki ki melyik csoporthoz tartozik, a rózsaszín leplet most kicsit lerántanám az itt élő emberekről, és, hangsúlyozván megint, általánosítva, de nagy valószínűséggel reálisan írok pár bekezdést a britekről.
Az alapvető probléma szerintem a több generációs jólét, itt már a nagyszülők többsége is háborútól mentesen, egy viszonylag békés környezetbe született, itt nem söpört végig sem a nácizmus, sem a kommunizmus, s azoknak, például Magyarországon máig érezhető hatásai.
Ételkidobás
Szembetűnő, azonnal sokkoló kép, hogy itt mennyi étel végzi a kukában az ebéd végén. Míg az emberek többsége Magyarországon takarékosan főz, vagy elrakja vacsorára/másnapra a maradékot, de legalább a kutyának kiszórja, addig itt egyenesen, rögtön az ebéd után a kukában landol egy fél tál gondosan elkészített ebéd. Nem nehéz elképzelni a családanyát, amint kotorja a kukába a tepsiben maradt ételt, vagy a koleszos kis John-t, aki egy kanállal szép nyugodtan lapátolja a szemetesbe a maradékot - elég általános kép. Tegnap láttam egy plakátot, ami a pazarlás ellen szólít fel, és az írta, az étel harmada a kukába kerül a briteknél. Ez elég sokkoló volt, otthon is látni hasonló plakátokat, de szerintem maximum az ennivaló negyedével ha kampányolnak.
Pénzpocsékolás
Hasonló eset a pénz teljesen szabad kezelése, mivel minimálbérből is rózsásan meg lehet élni, nem hogy teljes állásból, vagy diplomás munkával. Itt nem az a spórolás, hogy pénzt gyűjtünk, hanem hogy kevesebbet dobunk ki. :P Pénztárosként bőven tanulmányozhatom az emberek szokásait, és bizony, minden reggel az én méregdrága boltomban kávézik, ebédel, illetve uzsonnázik az összes takarítónő, illetve az új épületen dolgozó munkás - megtehetik. Mind brit. UK-n kívüli nem sok jár a boltba, a többség elmegy a Lidl-ig (én is), ahol ugyanazt meg lehet kapni majdnem fele áron. Gyakori kép, amint hozzádvágnak egy 5 fontost, majd mire felnézel és adnál vissza, már a boltban sincs az illető. Egyszer volt egyet fizet kettőt kap akció, szóvá tettem a fizető lánynak, hogy nyugodtan vegyen el még egyet, ingyen van, de kvázi sértésnek fogta fel, hogy én őt csórónak nézem, és a fejét rázva gúnyos mosollyal elment.
Ignorancia
Az Egyesült Királyság elég nagy ahhoz, hogy minden legyen benne. Elég nagy sztárok, elég jó filmek ahhoz, hogy ne szükségük arra, hogy az országon kívül nézzenek. Ezzel nem lenne probléma, de ez az emberek nagy részénél odáig fajul ez a dolog, hogy a térkép az északi tengernél és Franciaországnál megszűnik létezni, a közép-európai ember pedig földönkívülinek számít. Nyílván nem várhatom el, hogy mindent tudjanak például Magyarországról, de amikor azonosítanak a bolgárokkal, észtország mellé raknak, vagy megkérdezik, az Európa?, akkor kicsit fogom a fejem. Általában mindenki tudja, hogy Budapest az Buda + Pest egy folyóval közötte (nem tudom ebben mi olyan lenyűgöző), de ezt olyan beleéléssel adja elő mindenki a levegőbe rajzolva. Lehet hogy ezt az iskolában tanítják? :D Volt hogy találkoztam számomra elég sértő, illetve lenéző emberkével, aki kijelentette, hogy na most akkor együtt megkeressük azt a várost, amelyik a legközelebb esik Budapesthez, és van BL vagy EL csapata fociban. Hogy mi értelme volt, a mai napig nem látom, de amikor a srác még Németországot sem tudta hova tenni, akkor megszakítottam intellektuális beszélgetésünket.
Evés/ivás
Lehet hogy megy a kaja a kukába, de az elfogyasztott mennyiség is magáért beszél, azt nem is említve, hogy állandó a nassolás, a boltom kvázi abból él, hogy több tucat doboznyi csokit, illetve chipset ad el naponta. Van aki napi 7-8 alkalommal is betér egy apró kis vásárlásra. A cukros üdítő (skót nemzeti ital - IrnBru) alap, ami olyan édes, hogy még rajtam is kifogott, pedig azt hittem mindent kibírok. Csak akkor tűnik fel, milyen gyorsan fogynak, amikor két nap után kiürül a raktár beszállítás után, amikor pedig azt hittem, ez két hétig is elég lesz, mert mozdulni is alig tudtunk.
Képmutatás
Úgy vettem észre, van egy bizonyos 'hivatalos képmutatás', vagy egyszerűen álszentség. Minden boltban hatalmas táblán jelezve, hogy mennyit gyűjtöttek jótékony célra, minél feltűnőbb helyen, minél nagyobb betűvel. Ha ennyire jó a szándék, ne mutogassák. Amúgy a jótékony pénzek nagy része a kasszák melletti perselyekből jön össze, ahova az emberek többsége bedobja a visszajáró aprót, ha egyáltalán megvárja míg végez a pénztáros, vagy nem mondja neki lófuttában, hogy az aprót a perselybe. De legalább valami értelme van ennek a pazarlásnak. Hasonló álszent dolog szerintem, hogy a szabályok nagyon elmentek a képtelen irányba, mindenért lehet reklamálni, mindenre van törvény. Egyszer egy vevő reklamált valami gyenge indokkal, vissza kellett venni a terméket, mondtam a kollégámnak hogy hát ez határeset volt - azt válaszolta, örüljünk, hogy nem jelentette fel a boltot hátrányos megkülönböztetésért. Hát jó. A dolgozókra is van kismillió törvény, például, elvileg minden kérésnek nemtelennek kell lennie, nem kérhetnek meg bármire, azért, mert én vagyok a fiú. Tehát elvileg balhézhatnék amiatt ha pakolnom kell, mert értelemszerűen nekem adták a 8x2l-es üdítők pakolását, és nem egy 155 centis lánynak, aki a kasszát is alig éri fel.
Lustaság
A nagy jólétben az emberek bizony ellustultak, nagyon sokan alacsonyra rakták a mércét, és hát nem teuton lovagok vagy fitnesskirálynők sétálgatnak az utcán. Teljesen más a ruhák szabása, alig lehet magunkra valót találni. Az emberek lusták elmenni a messzebbi boltba, ezért inkább kétszer annyit fizetnek az enyémben, ami itt van 2 percre a diákvárostól. A munkamorál sem túl magas, nem folyik feszített tempóban itt semmi, ha egy kicsit több a munka, néhány kollégám kész egyenesen meghalni. Külön öröm hallgatni néhány lakótársam időbeosztási és fáradtság problémáit, akik se nem dolgozak heti 30 órában, se nem tanulnak rendszeresen. Hab a tortán egy új felmérés, amely kimutatta, hogy tavaly a bevándorló munkások és szakemberek többet tettek az Egyesült Királyságért, mint a hazaiak.
Most így ennyi. Amúgy nagyon szeretem mind a skótokat, mind az angolokat, de néha ezekkel a dolgokkal nagyon fel tudnak idegesíteni.
