A skót akcentus

Még csak pár napja vagyok itt, úgyhogy nem tudok átfogó képet adni a skót akcentusról, de a legfeltűnőbb dolgokat talán csak most tudom megosztani, hogy meglepődtem rajtuk! :D Érdekesség, hogy nagyon különböző angolt beszélnek az itteniek. Van egy srác, aki egy kis faluból jött, és azt mondta, nagyon brutálisan csúnya az angolja, de simán megértem, viszont van egy már korábban említett glasgowi srác, akinek már kicsit elege is van mindenkiből, mert még a skótok is visszakérdeznek. Ez a legjobb, még ők se értik egymást. Akkor én mit akarok itt? :D

Alap dolog néhány szócsere. Állandóan "Aye"-oznak kalózosan "Yes" helyett, illetve jópofa szófordulatokkal is szívesen tarkítanak. Egy átlagos skót "How do you do?" duma egy buli alatt valahogy így hangzik:
- Hey folks, how are you doin'?
- Heyya, we're just getting mad with it.
- Aye, I luv it.

A folksot nagyon szeretik használni, nekem is nagyon tetszik, a srácok megfelelője, vagy valami ilyesmi. :D A getting mad with it pedig azt jelenti, hogy szépen lassan berúgunk ettől a piától, ezt első este tanították, hogy ez a legmenőbb szleng. :P Magyarból is van hasonló, szerintem mindenki tudna párat mondani, szépet, és kevésbé szépet is. :D

A kiejtést illetőleg... mint mondtam, valaki szebben, érthetőbben beszél, de ez inkább nekünk szól, egymás között ők is elskótulnak. :D Nem nagyon mozog a szájuk, ekkor érthető a legkevésbé, hogy mit mondanak. Nem ejtenek ki nagyon "sz" betűt, a "standing"-re pl az mondják kb, kiejtés szerint leírva hogy "stending", "see"-re azt, hogy "sí". Az "á" betűk is nehez jönnek, a "love"-ből könnyen lesz "luv", "like"-ból pedig "lujk".

Örök példám pedig, szegény skót srác Glasgowból, ő koronázta meg a kiejtés-versenyt. Egyik nap megjelent egy pólóban, amin az volt a felirat, hogy "blandisten", vagy valami ilyesmi, elválasztva, szóval nagy betűkkel az volt a pólójára írva, hogy "Isten". Amikor elmondtam, hogy ez mit jelent magyarul, jót nevetett (persze nem értette meg csak harmadszorra a standard angolommal kimondott "God" szót), aztán tovább nevetgélve valami olyasmit mondogatott hogy "ám gut", ami "I am God" akart lenni.

Imádom egyébként a skót akcentust, szerintem nagyon király, olyan kalózos, és laza! :D Viszont van két dolog, ami nagyon zavar. Az egyik a "no problem". Ha veszel valamit a boltban, ha megköszönsz valamit, mindig azt mondják, "no problem", kicsit unottan, félvállról. Magyarban ugye a "semmi probléma" inkább azt jelenti, hogy nincsen baj, ha valaki valami rosszat csinált, és ha valamit megköszönünk, akkor arra azt mondjuk szívesen, vagyis "You're welcome". Nyílván nem bunkók, vagy ilyesmi, de ebből a gondolatmenetből, vagy a magyar nyelv mássága miatt ez nekem nagyon furcsa, és sérti a fülemet.

Ugyanez a helyzet az "okay"-al. Bármit mesélsz nekik, mielőtt válaszolnának, unottan rávágják, hogy "okay", majd gondolkodnak a válaszon. Először azt hittem lepattintás, hogy "oké, kösz, végigmondtad, csá", de igazából csak jelzik, hogy meghallgatták, megértették, és mindjárt válaszolnak. Ha nem mondják, hogy "okay", akkor vagy visszakérdéznek, vagy azt hiszik, hogy még fogom folytatni.

Persze itt most általánosságot vontam, de nem minden skót ilyen, van, aki egyáltalán nem "okay"-zik, "no problemezik", vagy "folks"-ozik, de mégis, nagyon sokat előjönnek ezek a dolgok.

Ha kíváncsiak vagytok a glasgowi akcentusra, ami merőben különbözik attól, amit itt hallottam, látogassatok el egy kedves ismerősöm blogjára, aki hasonlóképp leírta az itteni nyelvvel kapcsolatos élményeit: http://ketvilagkozt.blogspot.co.uk/2013/07/a-glasgowi-nyelvjaras-es-akcentus.html