Most
már volt 2 nyugodt napom, amikor mondhatom úgy, be vagyok már rendezkedve. Nem veszek el a városban, tudom mi, hol van, stb. Az
idő pedig kevés. Túl sok mindent lehet, kéne csinálni, de erővel már nem bírom. Az éjszakák nagyon hosszúak, nappal pedig sok a
teendő, az ember pedig egyre fáradtabb. Én speciel így vagyok
ezzel, pedig nem is tolom nagyon keményen. Viszont 1-2 emberre ha
ránézek, lesüt róluk, hogy 4 napja nem aludtak. Ezzel az a baj,
hogy nagyon meglátszik, és szerintem nekik is jobb lenne, ha... de
hát ők tudják...
Én kicsit szolidabb vagyok, nem akarok feltétlen zombi lenni. A hétfői gitározgatós, éneklős cucc olyan hajnali 3-4 tartott, kedden ennél kicsit visszafogottabb voltam. Bevált a sörcipelős megoldás, esténként viszem magammal, eliszogatom, és olcsón kijövök. Ma is vettem 5 fontért 8 üveg sört. Na de vissza a keddhez. Lementem a nagy tegnapi kezdeti buli helyszínére, és üres volt... úgyhogy felmentem a konyhába, ahol volt pár ember, és velük beszélgettem úgy éjfélig. Számomra ez a legjobb, így szeretek embereket megismerni, nem ordító zajban, hanem nyugodtan beszélgetve.
Négyen ragadtunk ott hosszabb ideig egy skót sráccal, meg két spanyol Erasmusossal. A kultúráinkról, szokásokról beszélgettünk. Sajnos a skótok sokszor klikkesednek, inkább egymással el-eltűnnek, úgyhogy jó volt most itt egy valakit tudni közöttünk, aki nagyon nyitott volt e téren. A két spanyollal megbeszéltem, hogy majd főzünk egymásnak, én nekik magyart, ők nekem spanyolt! :)
No és valahol itt lyukadunk ki a buliparadoxonhoz, vagy a buli bermuda háromszögéhez. Imádok itt lenni, csupa jófej ember, mindenhonnan a világról. De nem látom őket többé... 3000 újonc, ötször ennyi felsőbbéves egy több négyzetkilométernyi campuson, kb 15 kollégium. Összeakadsz nagyon sok mindenkivel, megtörténik életed legjobb beszélgetése, találsz valakit, akivel pont egy húron pendültök (szó szerint véve a gitáros srácok személyében), de aztán valahogy mindenki felszívódik. Neveket elvétve lehet megjegyezni, mivel naponta százaknak mutatkozunk be. Remélem egyszer véget ér ez a kör. Egyetlen biztos pontom egyelőre Brigi, illetve a két spanyol a közös konyhában! :D
Aztán a nappali élet. Sosincs elég idő aludni, reggel mindig hulla fáradt vagyok, alig tudok felkelni - és még se meló, se suli.
Kedden korán kellett kelni, mivel közelgett a híres-neves Advisor Appointment. Itt készülődött nekem a nagy harc, hogy lemondjam a nyelvészetet, és felvegyem az irodalmat helyette. Korán kiértem, mert bebiztosítottam az utam, nehogy elkéssek. Ismerkedhetnékem volt, úgyhogy a padon minden egyes embert leszólítottam amíg be nem ment (egyedül én voltam olyan gyök.. hogy 1 órával korábban odamenjek), de legalább nagyon jókat beszélgettem! :D És 4 nap után megdőlt egy nagy sztereotípia is: találkoztam egy nagyon szép, őshonos, 100%-ig brit lánnyal. Vagy ha mondjuk 4 napba telt, akkor csak megerősítést nyert. No mindegy! :D Kicsit Emma Watsonra hasonlított.
Már a teremben, a tanáromra várakozva viszont kellemes meglepetés ért: ISMERŐSÖKBE botlottam, még pedig arra a pár emberre, akikkel pár napja együtt gitároztam éjjel. Akkor nem jutottunk el idáig (lassan már tabukérdés a mittanulszhonnanjöttél), de örömmel konstatáltam hogy mind irodalmat, vagy franciát fognak tanulni. Amikor elérkezett az idő, határozottan, de mégis szerényen előadtam a tanárnak a cserélési szándékomat. Erre ő rámnézett, rámmosolygott... és azt mondta, hogy oké, természetesen. 30 másodperc volt. Papírkáján áthúzza a nyelvészetet, irodalom odavés, és onnantól kezdve kész. Itt így megy. No para.
Ezután közösen megbeszéltük, hogy milyen tantárgyakat vegyek fel, melyik tetszik, stb... Összesen 120 kredit kell. Irodalomból lett egy Reading/Writing nevű kurzusom, ami tulajdonképpen egy szövegértelmezési, esszéíró gyakorlat, de közben végigvesszük a világirodalmat dióhéjban. Nem túl izgalmas, de át kell rajta esni, és mindenképpen hasznos, s a világirodalom azért mindenképp dob rajta egyet. Ennél érdekesebb a "Controversial Classics", amelyben olyan műveket olvasunk, amelyek hivatalosan nem klasszikus művek, de... de mégis? No erről fognak az órák szólni! :D
Franciából szintfelmérőt írunk majd, ami után beosztanak kezdő-haladó csoportokba, ez a tárgy majd a nyelvtanra fókuszál. Ezen kívül egy előadást lesz még, ami francia kultúra és irodalom. Ez tetszeni fog, csak értsem is! :) Mivel még 30 kreditem maradt, felvettem két tárgyat nagy szerelmemből, filozófiából. Morálfilozófia, "How should one live" tárgyam lesz az első félévben, alig várom!!! Második féléves cuccra már nem emlékszem, de az is valami jó elvont dolog volt! :P
Szóval újdonsült irodalmárként hagytam el a szobát. Ekkor még érvényesíttetni kellett a regisztrációs lapot, hogy megkapjuk a diákigazolványunk. A sorbanállás közben összeakadtam Klárival, egy magyar lánnyal, akivel eddig csak "tudtunk" egymásról, de most végre találkoztunk is. A magyar szó hallatára még egy Zsófi nevű lány is előugrott a semmiből, végül pedig már négyen, Nikivel kiegészülve hagytuk el az épületet. Körülbelül 5 perc alatt összejött a magyar csapat, arról nem is beszélve, hogy még ki rejtőzködik, és Brigi, vagy Bence merre járt ekkor. :D
Már a teremben, a tanáromra várakozva viszont kellemes meglepetés ért: ISMERŐSÖKBE botlottam, még pedig arra a pár emberre, akikkel pár napja együtt gitároztam éjjel. Akkor nem jutottunk el idáig (lassan már tabukérdés a mittanulszhonnanjöttél), de örömmel konstatáltam hogy mind irodalmat, vagy franciát fognak tanulni. Amikor elérkezett az idő, határozottan, de mégis szerényen előadtam a tanárnak a cserélési szándékomat. Erre ő rámnézett, rámmosolygott... és azt mondta, hogy oké, természetesen. 30 másodperc volt. Papírkáján áthúzza a nyelvészetet, irodalom odavés, és onnantól kezdve kész. Itt így megy. No para.
Ezután közösen megbeszéltük, hogy milyen tantárgyakat vegyek fel, melyik tetszik, stb... Összesen 120 kredit kell. Irodalomból lett egy Reading/Writing nevű kurzusom, ami tulajdonképpen egy szövegértelmezési, esszéíró gyakorlat, de közben végigvesszük a világirodalmat dióhéjban. Nem túl izgalmas, de át kell rajta esni, és mindenképpen hasznos, s a világirodalom azért mindenképp dob rajta egyet. Ennél érdekesebb a "Controversial Classics", amelyben olyan műveket olvasunk, amelyek hivatalosan nem klasszikus művek, de... de mégis? No erről fognak az órák szólni! :D
Franciából szintfelmérőt írunk majd, ami után beosztanak kezdő-haladó csoportokba, ez a tárgy majd a nyelvtanra fókuszál. Ezen kívül egy előadást lesz még, ami francia kultúra és irodalom. Ez tetszeni fog, csak értsem is! :) Mivel még 30 kreditem maradt, felvettem két tárgyat nagy szerelmemből, filozófiából. Morálfilozófia, "How should one live" tárgyam lesz az első félévben, alig várom!!! Második féléves cuccra már nem emlékszem, de az is valami jó elvont dolog volt! :P
Szóval újdonsült irodalmárként hagytam el a szobát. Ekkor még érvényesíttetni kellett a regisztrációs lapot, hogy megkapjuk a diákigazolványunk. A sorbanállás közben összeakadtam Klárival, egy magyar lánnyal, akivel eddig csak "tudtunk" egymásról, de most végre találkoztunk is. A magyar szó hallatára még egy Zsófi nevű lány is előugrott a semmiből, végül pedig már négyen, Nikivel kiegészülve hagytuk el az épületet. Körülbelül 5 perc alatt összejött a magyar csapat, arról nem is beszélve, hogy még ki rejtőzködik, és Brigi, vagy Bence merre járt ekkor. :D
A campuson ekkor a "Sport Fayre" volt. Minden nap van egy Fayre, volt egy Welcome, meg még sok másik lesz. De a szót máig nem tudom normálisan kimondani. Itt egy standra kiültek a bizonyos sportok promotálói, és megpróbáltak minket csatlakozásra rábeszélni. Én jelentkeztem úszásra, meg röplabdára, de igazából minden volt. Tényleg minden. Búvárkodás, HADIREPÜLÉS, ejtőernyőzés. Csak persze nem olcsó.
Viszont siettem haza, mert készültem első skóciai koncertemre. Végre találkoztam Elliottal, akivel napokat beszéltünk neten még nyáron, de eddig egyszer sem akadtam vele össze, pedig egy koleszban vagyunk. Nagyon kedves srác, egy kis skót faluból jött. Végig panaszkodott nekem, hogy milyen nagy ez a város, és nem tud tájékozódni... :D A belvárosba találkoztunk még 3 skót sráccal, akik szintúgy az egyetemre járnak, és egy bandában játszanak, stb... így mentem a koncertre, teljesen skót társaságban! :D
Vicces, hogy itt mennyire más az életszínvonal. Van kismillió gitárjuk, erősítőjük, pedáljuk, az lett a dumálásnak a vége, hogy bevesznek a bandába, és adnak nekem gitárt, mert nekik annyi van. :D Na jó, ez kis túlzás, de bőségesen fel vannak szerelve, az tény. Ezek a kis helyi bandák is 6-7 gitárt használtak, minden számhoz másikat.
A koncertről pedig... fantasztikus volt. Elvileg egy underground koncert volt új, kevésbé ismert, és egy feltörekvő zenekarral. A pub tele volt, igaz nem volt túl nagy a hely, csak kicsit lehettek többen, mint a mi búcsúkoncertünkön. A hely viszont... teljesen profi felszerelés, dob minden porcikája is kihangosítva, monitorhangfalak mindenhol. Egy kis átlagos bulihelyen egy Dürer-nagyterem szintű színpadkép. A többiek meg csak vonogatták a vállukat, hogy áh, ez csak egy kis átlagos hely, nem is olyan jó igazából.
A bandák pedig vérprofik voltak. Az énekes mindenhol baromi jól szólt, egy mellécsúszott hang se jött, jól kidolgozott dalok. Szégyelltem magam, komolyan. Ez "csak" egy kis klubkoncert volt néhány bandával, akik nem is olyan ismertek... de világszínvonalú produkciót adtak, bármelyik fesztiválra ki lehetett volna őket rakni. Egyik se volt tucatbanda, volt mindegyikben valami egyedi.
Az első banda nagyon érdekes volt. Punkos zene volt, de néha átment metalba, és a dalok tele voltak tüzdelve breakdownokkal. Hirtelen megállt a dal, vagy feszültségkeltő lelassítás, 1-1 másodperc teljes csend, szünet. Nem volt versszak-refrém-versszak-refrén, csak maga a dal. Mint egy szabad vers. Az első pár szám furcsa volt, de a végére egész megtetszett. De ilyen részeg frontembert se nagyon láttam még, a lábán alig bírt megállni. Az más kérdés hogy hibátlanul gitározott, az énekkel voltak csak néha bajok.
A második valami progresszív metál volt, nincs túl sok mondanivalóm róla, odatették magukat. A frontember megdicsért minket hogy nagyon aktívak vagyunk az első sorban! :D
Utánuk jött az első igazi nagy durranás. Egy jó nagy darab, tetovált, kopasz csávó volt az énekes, volt egy megjelenése. Rengeteg akusztikus betét volt a dalaikban, gyönyörűen kidolgozott gitártémák, amire a Kerry King hasonmás énekes kristálytiszta hangon dudorászott, egy perc után már fejhangon énekelt. Ekkor egy másodperc szünet... csend... majd sátáni grindcore üvöltés, 8 húros gitárok zúzzák lent a riffet, metalcore a javából... úgy váltogatta a hangszíneit a csávó, hogy csak néztem. Nem szeretem a hörgős zenét, de itt még az üvöltések is ott voltak, és a dalok szélsősége az állandó akusztikus betétekkel baromira üt. Aztán megnéztem hogy most alakult a banda, negyedik koncert volt, vagy valami ilyesmi... ja bocs.
Aztán jött az Akord, a kicsit híresebb, aberdeeni banda. Elliot mutatta őket még nyáron, és nagyon megtetszettek. Ők is hasonlóan progresszív metál, rengeteg akusztikus betéttel, de itt az énekes nem hörög, tisztán építi fel a dalokat. Ők sem ragaszkodnak a versszak-refrén-versszak-refrén dologhoz, de teljesen természetesen folynak a nóták, nagyon fogósak. Az énekes nagyon kedves, odamentem hozzá a koncertek előtt, s mondtam, hogy ez lesz az első bulim itt skóciában. Erre 5 óra múlva megjelenik mellettem a koncertjük után, és megkérdezi, hogyan tetszett, nagyon reméli, hogy nem csalódtam...
A rajongói, zeneszeretői oldalról is teljesen más a dolog. Csodálkozva néztem, hogy minden banda után egy ember felé csoportosul a tömeg, és CD-t, illetve pólókat vásárolnak. Fogyott mint a cukor, Ellioték is vettek. Kérdeztem tőle hazafelé, hogy ez pontosan mi, aztán elmagyarázta, hogy így szokták támogatni a bandákat, ő is pl. mindig vesz CD-t meg pólót, még akkor is, ha annyira nem voltak jók, mert tiszteletet érdemelnek, ha már idáig eljutottak, és nincs ingyen kicuccolni. És tényleg így megy ez. Tömegével mentek a pulthoz az emberek az Akord után is, és vásároltak.
Persze, itthon nem vagyunk túl jó anyagi helyzetben, de úgy érzem lenne mit tanulnunk a skótoktól. Arról nem is beszélve, hogy a bandák rettentően segítették egymást. Végignézték egymást az első sorokból, hívogatták az embereket hátulról, hogy menjenek előre, izzították a bulit. Erre nem tudok mit mondani... ilyen lenne egy átlagos klubkoncert Skóciában?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése