Álmok útvesztőjén

Miért csinálom? Meddig bírom? Mit is akarok tulajdonképpen? Jó lenne tudni. Most mindössze csak annyit tudok, hogy valami visz előre. Nem tudom, merre tartok, nem is biztos, hogy egy konkrét cél felé visz az utam. Nem, egyszerűen csak haladok, és egyszer, az egyik állomáson majd megragadok. Sok az útvesztő, és a csalogány. Nem kellett volna tovább mennem, vissza kéne lépnem? Igen, lehet, hogy az utam visszafelé vezet. De a visszafelé is egy másik út, ugyanaz a világ egy teljesen más szemszögből. Nem véletlen mondják, hogy a vándor útra kell csodát keresni a világban, és amikor hazajön, megtalálja. Igen, ezt a csodát megleltem. De ki tudja, még merre megyek tovább. A hibákból tanulok, és bármikor visszafordulhatok, mindeközben pedig megismerem önmagam. Egész jó játék, csak néha fáj. Fel kell kelni reggel, pofonvágni magad, és véghezvinni a céljaid. Gyakran monoton, fárasztó, és nehéz, sőt, többnyire monoton, fárasztó, és nehéz. De tettél valamit. A fáradtság már nem lusta, hanem dolgos. S valami gyönyörködtet, maga az Élet. A napfelkeltét nézve... annyira gyönyörű az élet, hogy a fájdalomtól néha könnybe lábad.

"But I'm only human
And I bleed when I fall down
I'm only human
And I crush and I break down"

http://www.youtube.com/watch?v=r5yaoMjaAmE