Buliszerviz - avagy alternatívák a szórakozásra a diszkótól a kultúráig

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben megpróbálok röviden összeszedni minden lehetőséget, amit egy egyetemista itt a szabadidejében csinálhat, és a pénzösszeget is, amit felemészt. Aberdeen egy multikulturális, relatíve kis város, ami hatalmas közösségi életet tesz lehetővé, emellett nagyon biztonságos, így nem kell félni az éjszakában sem senkinek. Sokféle ember jár ide, épp ezért mindenki megtalálja a maga kis világát, amiben jól érzi magát. Kíváncsiságból végigpróbáltam mindent, még azt is, amit magamról korábban sosem tudtam volna elképzelni.

Clubbing
Akkor essünk túl azon, amit sosem tudtam volna magamról elképzelni, és rockerként meg művészlélekként is legszívesebben letagadnék, de hát megtörtént. :D Nekem nagy szívfájdalmam volt az első héten, hogy ránézésre az emberek nagy része csak a klubokra tekintett az egyes és egyetlen szórakozási lehetőségként, és ami már közel kardomba dőlés volt, hogy egy, az egyetem által promótált eseménysorozaton a hét minden napjára egy másik diszkóba volt hivatalos buli szervezve. Én egyikre se mentem el, mivel nem volt túl sok kedvem és pénzem sem. Aztán amikor később már rendszeres munkám és fizetésem volt, néhányszor beadtam a derekam, és annyira nem is rossz móka. :P Általában a kollégium egyik konyhájában összeverődik egy 15-20 ember beszélgetni, kártyázni, zenélni, iszogatni, és éjfél/ hajnali 1 körül elindulnak a városba. No én általában odaáig voltam jelen, és jó szórakozást kívántam mindnekinek. :D Az általános út buszal a belváros (2 font 50 cent), aztán a 4 nagy diszkó (Garage, Underground, Tiger tiger, Exodus - beugró 5 font körül + ruhatár) valamelyike, ahol aztán csillagászati áron lehet vásárolni piát. Amikor ennek vége, akkor hajnali 4 körül egy kis mekizés (2-10 font), majd taxival haza (2 font fejenként). Egyéntől függ az elköltött összeg mennyisége, én kijövök max 10 fontból, mivel a buszon, a belépőn és taxin kívül másra nem nagyon költök, de gyakran előfordul, hogy valaki 50 fontot, vagyis közel 20 000 forintot elszór egy éjszaka, és ugye néhányan ezt heti 4-5 alkalommal csinálják. Összességében, a clubbing a legelterjedtebb (vagy a leghangosabb és promótált) szórakozási forma, ami néha jól esik, de hosszú távon, kedves lakótársaimra ránézre fárasztóbb és jóval költségesebb, mint az általam kivitelezett tanulás, illetve heti 25 óra munka.

Házibuli
Az első számú alternatíva a diszkóra. Ami engem illet, fogalmam sincs miért éri meg vagyonokat fizetni azért hogy bemenjen valaki a városba, ha a kollégium közösségi termeiben, illetve komplett lakásokban bulikat szerveznek az emberek zenével, és csendesebb szobákkal is, ahol lehet beszélgetni. Bárhol legyen a buli, közel van (egy 4000 fős, 10 épületből álló elkülönített diákvárosban lakunk), idegenek és idegesítő részegek nélkül, nincs belépő, van ital és kaja, éstöbbi. 5 perc alatt lehet egy bulit találni tele ismerősökkel. Amikor az első héten egy hatalmas csapat elment a diszkókba, akkor a mi kis diákvárosunkban is elindult az élet, és hatalmas bulikat csaptunk, ahol egy csomó embert megismertem, és így 3 hónap távlatából látom, hogy sokkal több, és értékesebb barátságot kötöttem, mint pl. az a néhány lány, akik egyre rosszabbul néznek ki, de töretlenül mennek naponta kiöltözve a klubokba. Kíváncsi vagyok mikor beszélgettek utoljára egy jót. Összefoglalva, a házibulik sokkal olcsóbbak, mivel kapásból ugrik a busz, taxi, beugró, és a fogyasztás is bolti áron folyik, ki mit hoz alapon. Több ember van, akit ismersz, és ha kifáradtál, csak felmész a szobádba aludni, és nem fagysz meg a főúton taxira várva. :D

Közösségek:

A dajdajozáson kívül van még egy, a diákszövetség által alapított közösségrendszer, aminek a lényege, hogy az egyetem diákjai összegyűlnek különböző érdeklődés alapján. Az első héten voltam a francia kultúra közösség eseményén, ami 'Cheese and Wine'-ra volt keresztelve, s a címből sejthetően, Franciaországból importált sajtot, illetve bort lehetett kóstolni, közben elcsevegve francia, francia szakos, vagy egyszerűen csak érdeklődő diákokkal. Több hasonló eseményt kipróbáltam, de végül a Creative Writing Society-ben ragadtam meg, ahol minden csütörtökön egy kávézóban felolvassuk egymásnak a műveinket, körülbelül 20 másik diákkal. Ez nagyon jó kis közeg, főleg a nyelvgyakorlás miatt, mert talán én vagyok az egyetlen nem angol anyanyelvű a társaságban, és hát kapok bőven nyelvleckét. :D Amúgy nagyon pozitívan fogadják az írásaim, egyszer azt is mondták, hogy nem tudnák megmondani róluk, hogy nem anyanyelvi írta. Ennek nagyon örültem. :D A gyűléseken túl még vannak úgynevezett 'social'-ok, amikor a közösség elmegy kirándulni, jótékonykodni (én a filozófia közösséggel voltam karácsonyi dalokat énekelni, 50 fontot gyűjtöttünk össze vakvezető kutyáknak), vagy egyszerűen csak beszélgetni témafüggetlenül. Novemberben voltam a halloweeni buliján a Creative Writing Society-nek.

Az összes költség, ami a közösségekkel jár, az az éves tagdíj, ami 2 és 10 font között mozog. Ez nem sok azt figyelembe véve, hogy a csoport ebből tartja fenn magát, és előnyökkel jár, pl. publikálási lehetőség a minden év végén megjelenő válogatáskönyvben, ami az írói kört illeti. Emiatt nagyon izgatott vagyok. :) Egyébként rengeteg közösség van, a szolíd francia és írói kör mellett lehet ejtőernyőzni, vadászni, de még búvárkodni is, igaz itt elég magas az önköltség.

Interkulturális vacsorák:
Akkor ugorjunk a vacsorákhoz, amit talán az itteni legjobbi barátommal, Lorenzoval (akit egyébként az írói körben ismertem meg) kezdtünk el, és egy sikeres 'vállalkozás' lett decemberre. Az eredti ötlet annyi volt, hogy én főzök neki magyar kaját, ő pedig nekem olaszt, ami egy nagyon hangulatos vacsorában testesült meg két olasz lánnyal kiegészülve. Az első hét az ő soruk volt, aztán én csináltam nekik rakott krumplit, meg paprikás krumplit. Imádták, bár azt mondták életükben nem ettek még ennyi krumplit. :D Az ötlet továbbfejlődött, meghívtunk újabb embereket, volt indiai napunk, olasz-magyar sütinapunk, és valahol itt tartunk jelenleg. :) Időközben felfedeztünk, hogy ugyanazt a zenét szeretjük, úgyhogy a vacsorák alatt AC/DC, Led Zeppelin, illetve Deep Purple dübörög, vagy éppen gitározunk és énekelünk, mert Lorenzo bluesénekes, Nidhin, az indai srác tenor egy kórusban, a lányok pedig egyszerűen tudnak énekelni. :D

Koncertek:
Természetesen nem adtam fel a koncertek látogatását sem. Aberdeenben fantasztikus a zenei élet. Igaz, többnyire amatőr bandák vannak, de megszégyenítően jól zenélnek, többször el is ment a kedvem a gitározástól meg az énekéstől, miután láttam hogy ilyen profi zenészeknek is csak egy kis klub jut tíz év után. Két kedvenc helyem van, a Moorings Bar, ami egy eszméletlen hely. A bár egy kalózhajó formáját veszi fel, a színpad egy nyitható kabinba van beépítve, és a dekoráció is illeszkedik ebbe a képbe. Itt állandóan vannak koncertet, láttam már rock, stoner, meg jazzbandát is fellépni, de amit nagyon jellemző Skóciában, az a progresszív metál. Annyi, és olyan minőségű prog bandák vannak itt, hogy csak tátott szájjal tudom bámulni őket, amikor éppen nem lökdös a pogómániás koncertcimborám, Stuart. :D

A Moorings igaz nagyon dizájnos hely, de nem az a húdetiszta, úgyhogy a mosdóba, illetve az asztalok közelében nem nagyon merészkedek. :D Ezzel ellenben van egy Café Drummonds nevű hely, ami egyszerűen lenyűgözött. Nagyon tiszta, szép, igényes, tele élőzenével, de funkciónál kávézóként, és étteremként is. A hangosítás kifogástalan, mindkét helyen, még a legkisebb együttes koncertjének is megadják a módját. Van mit tanulni, kedves magyar bárok!

Lelkizés:

Egy dolog, amit nagyon hiányolok odakinn, az a közeli emberi kapcsolat. Minden rohan, bulizik, ezt csinál, azt csinál, legyünk minél többen, és nagyon ritka az, hogy két ember két ember maradjon. Ezt megértem, sőt, én is szeretek nagyobb társaságban lenni, de néha jólesik leülni a földre a folyosón, és csak dumálni, kicsit személyesebben. Szerencsére találtam erre kapható embereket is, igaz az idősebb korosztályból. Van egy indiai pHd-t végző lány, akivel néha hajnalig szoktunk beszélgetni, amikor éppen mindketten kivagyunk. Amikor hazajövök este 10-kor munkából pénteken hulla fáradtan és mindenki megy bulizni ide-oda, akkor csak találkozunk, főzünk egy teát, sütünk valamit, és hajnalig beszélgetünk. Ugyanez a helyzet az én kedvenc francia cimborámmal, Thomassal, akivel néha összeakadok hajnali 2-3 körül, és akkor beszélgetünk, gitározunk. S nekem néha pont erre van szükségem, egy kis nyugira. Míg mindenki üvöltözik, addig én megbeszélem az élet dolgait, vagy Slipknotot játszok akusztikus gitáron. :D

Kocsmák:
No és persze ott vannak a kocsmák. Nem nagyon járok, járunk, inkább az idősebb és tehetősebb, vagy nemtörődöm kategória törzshelye a kocsma, mivel az italárak az egekben vannak. Egy korsó sör simán belekerülhet 5-6 fontba, a rövidekről és koktélokról nem is beszélve. Nagyon jól néznek ki, van egy tradicionális kocsmakép is:

Minden kocskma így néz ki, fekete épület, arany betűvel a név. Ez a Bobbin, ami a legközelebb van az egyetemhez, néhányszor megfordultam, de nem nagyon vettem semmit. :D Amúgy a tapasztaltabbak azt mondják, nagyon jó helyek vannak a városban, van egy Európa kocsma is, ahol minden ország sörét lehet kapni csapolva. 10-11 fontért...

Körülbelül ennyi. :) Lehet még nagy sétákat tenni a városban, vagy a tengerparton, gyönyörű a hely. Szép parkok, nagy fák, kicsit szürke kőépületek, de amúgy nagyon menő.