Ha csak annyit mondok, hogy kultúrsokk ért, amikor idejöttem, még az is enyhe kifejezés, mivel néhány, itt hétköznapinak mondott dolgon még mindig nem tudom túltenni magam! Összegyűjtöttem a legfurcsább, leghülyébb szokásokat Skóciában, amik itt, Aberdeenben mondhatni mindennaposak!
Gyerek pórázon
Hallottam már róla, de amikor először megláttam a belvárosban, csak annyit tudtam mondani, hogy ez most komoly? Egy háromgyerekes család sétált végig a főutcán (Union Street). Két, olyan 7-8 év körüli kislány nagyon szépen ment a szülők mellett, de a legkisebb, 4 év körüli fiú össze-vissza ugrált, rohangált, dereka köré pedig egy pórázszerű kötél volt tekerve - az apuka rá sem nézve tartja a kötelet, amint a gyerek rohangál fel-alá az ő 1 méteres körzetében, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Erről a helyzetről komolyan az jutott eszembe, amikor kiskutyát sétáltatunk pórázon, hogy megszokja a sétát, aztán ha már elég nagy, anélkül is tud jönni mellettünk, anélkül hogy elszaladna. Gyereknevelés, 99. szint.
Romantikus vacsora a temetőben
Van egy gyönyörű szép parkunk, a Seaton Park. Ugyanakkor nincsenek lámpák, pad is csupán néhány akad, ember pedig csak keresztül megy rajta, különösebben senki nem áll meg beszélgetni, piknikezni, vagy akármi... Viszont annál inkább pezseg az élet a szomszédos köztemetőben, ami ebédidő és vacsora környékén megtelik emberekkel, akik leülnek padra/földre, ahol van hely, és békésen beszélgetve elfogyasztják a vacsorájukat.
Bal oldali vezetés, közlekedés
Alapjáraton nehéz megszokni, hogy először jobbra kell nézni, és nem balra. Erre még egy lapáttal rátesz a brit közlekedési morál: szörnyen vezetnek, össze-vissza, a magyar autózás ehhez képest egy paradicsom. Ezt egy skót ismerősöm azzal indokolta, hogy igaz, nehéz megszerezni a jogsit, de utána szinte lehetetlen elveszíteni, mert nem éri meg a sok papírmunka és pereskedés az államnak. A káoszt magasabb szintre emeli a gyalogos közlekedés: először néztem, hogy miért rohangálnak az emberek ide-oda keresztbe a főúton. Itt is kisegített nagyon kedves skót ismerősöm, hogy nem büntetik, sőt, törvényben megengedett a piroson való átmenetel, ha nem jön autó. Ezt a helyiek viszont sajátos értelmezik, például ha dugó van, szabadon mászkálnak keresztbe a főúton, illetve a "ha nem jön autó" kifejezéstt leszűkítik a "ha 5 méteren belül nincs autó", vagy "még pont átszaladok"-ra. Nénike, bácsika is lazán átmegy a piroson kocsi előtt. Én fizikailag képtelen vagyok rá. :D
Templomparty
Számomra az egyik legkiakasztóbb dolog. Aberdeen kis város, valamiért mégis rengeteg templom volt, van itt, és nagyon sok már használaton kívül van. Lebontani nem akarták (vagy nem lehetett) őket, így néhány leleményes vállalkozó diszkóvá alakította őket. Templomnézőben viszont nem turistainfot, hanem itallapot találtunk a bejáratnál. Mondjuk elhiszem, hogy ez nagyon menő lehet, de nekem valamiért mégse... Akárhogyan is, eddig legalább 3 templomdiszkót láttam a belvárosban.
Tömegkommunikáció-függőség
Ez mind közül a legszörnyűbb, engen nagyon zavar. Az emberek 90%-a iPhonnal, vagy valami hasonló csodaszerkezettel rendelkedik, és egyszerűen nem hajlandóak letenni, még akkor sem, ha beszélek hozzájuk. Először azt hittem, untatom őket, de jobban megfigyelve, mindenkivel ezt csinálják. Egyik kézben, fél szemmel kacsintva ott a csodakütyü, folyton megy a chat, a facebook, és ha egy percre a zsebébe rakja, idegesen kapja elő egy pillanat múltán. Sokan teljesen kizárják magukat a külvilágból. Egyszer órára érkezve az a látvány várt, hogy dübörgő zenével a fülükben nyomogatják az almákat, lehetetlenné téve bárminemű kommunikációt. Én meg nem akartam kirángatni a fülükből, hogy héé, gyere beszéljünk. A múltkori koncerten az egyik srác (aki egyébként nagyon rendes volt), végig chatelt az egész este alatt, rázta a fejét a számokra, fel-alá ugrált, de még közben is járt a keze, és dumaduma. Értem én, hogy barátok, messze, hiányzik, vagy akármi, de szerintem ez egy alapvető tisztelettudás a másik ember számára, hogy rá figyelsz, ha beszéltek, mivel így azt a benyomást sugallja, hogy nem érdekled. Persze, lehet egy-egy hirtelen fontos megbeszélnivaló, vagy akármi, de itt az emberek túlnyomó többsége képtelen leszakadni a világhálóról, állandóan ott a telefon a kézben, ahelyett, hogy beszélgetnének valakivel.
Best before
A kedvencem! :) Itt nincsen olyan szó, hogy szavatossági idő, lejárat, hanem egyszerűen azt pecsételik rá a termékekre például, hogy "best before 10.02.". :D (="a legjobb 2.-a előtt") Utána is meg lehet enni, maximum kicsit penészes, vagy büdös lesz, de hát ők ráírták, hogy best before... :P
Meleg van
Itt mindenki immunisnak tűnik a hidegre. 14 fok volt amikor megérkeztünk, az általános öltözet pedig póló a fiúknál, miniszoknya a lányoknál. A viselet maradt még akkor is, amikor 0 fok köré süllyedt a hőmérséklet, mi több, egy skót barátom elkezdte magát legyezni 10 fokban a pólójával, hogy utálja ezt a meleget. Én póló, pulcsi, kabátban sétáltam mellette! :D
Aprópénz
Össze-vissza méretezett és formázott. Hiába vagyok itt két hete, még mindig csak az egyfontost szúrom ki rögtön, a többi között nem tudok kiigazodni. Az ötpennys a legkisebb, vékony szürke vacak, mint a mi volt 2 forintosunk. A kétpennys a legnagyobb, egy nagy hodály, nehéz, egy csomószor azt hittem már fontot találtam az utcán, amikor észrevettem, hogy ja nem... Az egyfontos is pici, árnyalatnyival nagyobb csak az ötpennysnél. Semmi logika.. és akkor a tízesről meg a húszasról még nem is beszéltünk.
A skótok nem is skótok
A legtöbben nem figyelnek arra, sőt, egyenesen nem érdekli őket, hogy mire mennyit költenek, ha "kissebb" tételről van szó. Van x összeg pénzük egy hónapra, aztán azt valahogy beosztják. Egyszer utaztam buszon, és kifizettem 2 és fél fontnyi jegyet, mert azt mondták, annyit készítsek. Aztán később jutott eszembe, hogy lehet hogy van diákjegy. Megkérdeztem őket. Azt a választ kaptam, hogy fogalmuk sincs, kit érdekel, ez csak apró. Köszi! Amúgy 1 font lett volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése