Honvágy

A honvágy egy olyan dolog, ami hirtelen tör az emberre. Az egyik pillanatban még minden rendben van, aztán egy tárgy, egy mozzanat, ami otthonra emlékeztet, hirtelen felülkerekedik rajtunk, és sajgó fájdalom keletkezik a szívünkben. Egy tárgy milliónyi emléket idézhet fel, amik láncreakciót váltanak ki, egymásba tornyosulnak, és merő fájdalom a vége. Mit keresek én itt? Miért nem vagyok a családommal? No és a barátaim? Ez játszódik le ilyenkor, és csak üresen nézek ki a fejemből. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős lehet az érzés.

A családom nagyon sokszor hiányzik. Gondolok rájuk. Amikor járok az utcán, vagy bemegyek egy boltba, arra gondolok, minek örülnének a legjobban, mi lehet a tökéletes ajándék, ha hazajövök. Ők persze azt mondanák, hogy én, és nekem is az lesz a legnagyobb ajándék, hogy újra láthatom őket, és ez így igaz! :) Viszont ha a szeretteimre gondolok, és arra az apróságokra, amit majd tőlem kapnak... a sok kis darab egy nagy falat szeretetté alakul, amíg távol vannak.

A barátaim is hiányoznak, mind az iskolából, mind a munkahelyemről. Egy Judas Priest dalról eszembe jut, amikor megismertem a legjobb barátomat a Szigeten, egy kósza foszlány. Újra ott lennék a koncerten, miért nem vagyok ott? Egy tompa emlék ami felerősödik. Olvasom a Da Vinci Code-t, és hirtelen zavaró érzés fog el. Ennek nem itt kéne lennie. Az ima, amit egy szerzetes mormol, ugyanaz a fohász, ami a Murder kiállítás végén elhangzik. Hirtelen abban a szobában vagyok. Sosem fogok többet körbemenni a kiállításon. De én mégis akarok.

És így megy egyre mélyebbre... leteszem a könyvet, és a kollégáimra gondolok, akikkel az egész nyarat vállvetve végigdolgoztuk. Aztán a barátaim és a családom néznek vissza a képekről a falamon, és még nagyobb üresség jár át. Velük akarok lenni. Mindenkivel. Egyszerre. Most. De sajnos messze vannak, messze vagytok, nagyon messze.

El kell fojtani, és nem rátok gondolni? Azt nem lehet. Mert akkor egy darabot feladnék magamból. Hogy legyetek velem mégis velem úgy, hogy ne hiányozzatok minden nap ilyenennyire? Jó lenne tudni. Mégis, egy valamiért már biztos megérte: így már tudom, hogy mekkora kincs, hogy vagytok nekem. Mert sokszor nélkületek, ami van, az csak üresség egy felszínes világban.

***

Ez egy pillanatnyi érzés volt, azé a momentumé, amikor felülkeredett rajtam a honvágy, tehát nem általános, nem kell megijedni, jól érzem magam! :)